Az árvaságtól a mártírhalálig: Radnóti Miklós élete

Radnóti Miklós költő, műfordító, a 20. századi magyar líra egyik meghatározó alakja. Korai költészetét a szabadvers forma, a lázadó expresszionista hang jellemzi, az egyre fenyegetőbb létben megszülető művei azonban már kiérlelt, klasszikus formát mutatnak.

Budapesten született 1909. május 5-én. Születése anyja és ikertestvére életébe került, e súlyos örökség későbbi költészetére is hatással volt. Tizenegy évesen teljes árvaságra jutott, ettől kezdve anyai nagybátyja, Grosz Dezső nevelte, aki kereskedelmi pályára szánta.

A csehországi Reichenberg (Liberec) textilipari szakiskolájában tanult, majd 1928 és 1930 között nagybátyja cégénél dolgozott. Az irodalom vonzásának nem tudott ellenállni, már kamaszkorától verselt. 1929-ben és 1930-ban részt vett a Kortárs folyóirat szerkesztésében, 1930-ban megjelent első kötete, a Pogány köszöntő. 

Beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára, ahol a piarista szerzetes, tudós-költő Sík Sándor egyik legkedvesebb tanítványa lett. Bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe, falukutató utakon, a munkásotthon kulturális életében vett részt, továbbá kapcsolatba került az illegális kommunista párttal is.

^{Radnóti 1931-ben, Párizsban}

1931-es kötetét elkobozták, izgatással, vallásgyalázással vádolták. 1934-ben doktorált, Kaffka Margitról írta disszertációját. Feleségül vette Gyarmati Fannit, aki ihletője volt a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak. 

^{Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni}

Radnóti Miklós zsidó származása miatt nem jutott tanári katedrához, magánórákból, szerény tiszteletdíjakból élt. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott, anyagi helyzetének javulásával a harmincas évek derekán többször járt Párizsban. Egymást követően több kötete is megjelent, 1936-ban a pályája fordulópontjának tartott Járkálj csak, halálraítélt, majd a Meredek út és az Ikrek hava gyermekkorának prózai összegzései.

 Műfordításokon is dolgozott, Vas Istvánnal közösen Apollinaire válogatott verseit jelentette meg, majd La Fontaine meséit fordította. 1940-ben még napvilágot látott Válogatott verseinek kötete, de ettől kezdve élete folyamatos rettegés lett. A Tajtékos ég kötetet Radnóti még maga állította össze, de az csak halála után, 1946-ban jelent meg, kiegészítve utolsó verseivel. 

A költőt származása miatt többször behívták munkaszolgálatra, megfordult Szamosveresmarton, Margittán, Királyhágón, Élesden, s közben hosszabb-rövidebb időt otthon tölthetett. 1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, innen indították utolsó útjára 1944 szeptemberében. 

Társaival együtt gyalogmenetben hajtották nyugat felé, a már járásképtelen költőt a Győr melletti Abdánál november 9-én a keretlegények agyonlőtték. Utolsó verseit tartalmazó füzetét, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg.

 Radnótit 1946 augusztusában Budapesten, a Kerepesi úti temetőben temették el. 2009-ben Pesten a nevét viselő színház előtt felavatták szobrát, Varga Imre szobrászművész munkáját. Egy irodalmi és egy antirasszista díjat is elneveztek róla. Felesége, Gyarmati Fanni 2014 februárjában hunyt el, 1935-től 1946-ig írott naplója 2014 decemberében jelent meg. 

Radnóti korai költészetét a szabadvers forma, a lázadó expresszionista hang jellemzi, az egyre fenyegetőbb létben megszülető művei azonban már kiérlelt, klasszikus formát mutatnak. Prózai írásaiból kiemelkednek kortársairól írott tanulmányai, valamint az 1937-től 1943-ig vezetett Naplója, amely értékes lélektani dokumentum is.

A Razglednicák két hónap leforgása alatt: 1944. augusztus 30. és október 31. között születtek, hézagosságukban közismert körülmények között.

Radnótit 1944 májusában ismét behívták munkaszolgálatra. A szerbiai Bor melletti lágerben írta utolsó eklogáit, a Gyökér, a Levél a hitveshez és az Á la recherche… című remekműveit.

A négy Razglednica — „képeslap” — négy önálló műalkotás, azonban szorosan kötődnek egymáshoz: a hitves-motívumtól: „Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,” egészen a halálig jut el.

A költészet erejébe s fennmaradásába vetett hite az “erőltetett menet” közben is képessé tette a négy Razglednica megírására: „Így végzed hát te is” – állapítja meg higgadtan.

RADNÓTI MIKLÓS: RAZGLEDNICÁK

1 

Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,

 a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; 

torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. 

Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,

 tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan 

s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,

 vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

 (1944. augusztus 30. A hegyek közt)

2 

Kilenc kilométerre innen égnek 

a kazlak és a házak,

 s a rétek szélein megülve némán 

riadt pórok pipáznak. 

Itt még vizet fodroz a tóra lépő 

apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva

 a fodros birkanyáj. 

(Cservenka, 1944. október 6.) 

3

 Az ökrök száján véres nyál csorog,

 az emberek mind véreset vizelnek,

 a század bűzös, vad csomókban áll.

 Fölöttünk fú a förtelmes halál.

 (Mohács, 1944. október 24.)

4 

Mellézuhantam, átfordult a teste

 s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

 Tarkólövés. – Így végzed hát te is, – 

súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan. 

Halált virágzik most a türelem. 

– Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

 Sárral kevert vér száradt fülemen. 

(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)