A közelgő nemzeti ünnepünk kapcsán elég sok történetet ismerek, ezekből osztanék meg.
1. rész
Március idusa, március 15. ünnepélyes, választékos megnevezése. Eredetileg az idus kifejezés a római naptárban a hónap közepét jelentette. Ez egybeesett a holdtöltével. Később a naptárrendezés folyamán már a hónapok nem voltak egyforma hosszúak, így a hónap közepe sem esett mindig a hónap 15. napjára. Március 15-én gyilkolta meg társaival Brutus, Julius Caesart, azóta ez a nap különös jelentőségű.
Magyarul az idus szót kizárólag március 15. megnevezésére használják, az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc e jeles napjára emlékezve.
A középületeket ilyenkor zászlóval díszítik.
Essen még tehát szó a magyar zászlóról, kokárdáról és a Pilvax kávéházról.
A magyar zászló hivatalos állami jelképe is egyben. A zászló három egyenlő szélességű, piros, fehér, zöld vízszintes sávból áll. (trikolor= háromféle színű)
A piros jelentése, az erő, a fehér a hűség, a zöld a remény. A nem hivatalos változataként a zászló közepén a mai magyar címer (kiscímer) is szerepelhet.
A korábban használt magyar színekhez, a fehérhez és vöröshöz a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld. A zöld színt József nádor első felesége, Alekszandra Pavlovna Romanova javaslatára vették fel. Ez a zászló 1848 előtt már jelen volt, de még nem terjedt el. Az 1848-as követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállítta A piros-fehér-zöld zászló így hivatalosan elismert magyar nemzeti jelkép lett, amelyet 1848-49-ben már általánosan használtak polgári zászlóként. A trikolórt, azaz a háromszínű magyar zászlót Európában az 1789-es francia forradalom tette divatossá és innen terjedt át más nemzetekhez.
Kokárda
Általános szokás a kokárda különböző formáinak a hadseregben való használata, ám polgári körökben sehol nem vált annyira fontos nemzeti jelképpé, mint a magyaroknál. Bár a köztudatban az él, hogy az a változat a helyes, amelyben a piros van kívül és a zöld belül, valójában nem ez az igazság. A nemzetközi normák szerint ugyanis a nemzeti zászló felső sávja kerül belülre, az alsó pedig kívülre.
A kokárda (szalagcsillag) kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény. A magyar kokárdát március 15-én, 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. A kokárdát a kabát hajtókájára vagy mellrészére tűzve , a szív felőli oldalon kell viselni.
A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó.
A kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre.
A Pilvax kávéház
Az 1800-as évek elejétől a magyarországi nagyvárosok polgárai új étkezési szokásokat alakítottak ki. Az emberek hozzászoktak a napi háromszori étkezéshez. Ekkor gyökerezett meg a reggeli tea-, kakaó- és kávé fogyasztás.
Pesten egyre több helyen nyitottak kávéházakat. A kávéházak hamarosan a társasági élet legfontosabb helyszíneivé váltak. Művészek, diákok együtt vitatták meg az eseményeket.
Szokás volt, hogy szerkesztőségek, írók, költők és színészek törzshelyet választanak maguknak, ahova állandóan betértek.
Petőfi Sándor még színészként 1843-tól kezdve szinte minden nap a Pilvaxban reggelizett. 1846-ban falai között alakul meg a Tízek Társasága. A Fiatal Magyarország asztaltársaság is törzshelyévé választotta a helyet. A radikális jobboldal, a jogászok és az ifjúság közkedvelt gyülekezőhelyévé válik, ahol a kor legszínesebb egyéniségei fordultak meg.
A legendás Pilvax elődje a Café Renessaince volt az Úri, vagyis a mai Petőfi Sándor utcában. 1838-ban alapította Privorsky Ferenc. Nála dolgozott kávéslegényként Pilvax Károly.
Az osztrák fiatalember 1841-ben költözött Budapestre, magyar nőt vett feleségül, és 1842-ben átvette főnökétől, Privorsky Ferenctől az üzletet. Mivel Pilvax Károly felesége ragaszkodott ahhoz, hogy az ő nevük legyen a cégtáblán, a kávéházat is átkeresztelik Renessaince-ról Pilvaxra.
Milyen hely volt? Billiárdozni, kártyázni, újságot olvasni, enni, beszélgetni jártak ide. A reformkor idején már vagy 40 kávéház működött Pesten és Budán. Abban az időben információs központként is szolgáltak, mivel a tulajdonosok az akkori lapokat járatták, rengeteg kereskedő fordult meg a kávéházakban és egymásnak adták a híreket, és volt, amelyikben az egyetemisták (akkor még csupán férfiak) találkoztak rendszeresen. Sőt, a kávéházak egyfajta randihelyként is működtek.
Pilvax Károly 1846-ban a kávéházát bérbe adta Fillinger Jánosnak, aki meghagyta a nevet. Ebben az időben vált a fiatalok emblematikus közösségi pontjává. Itt találkozott egymással a későbbi forradalmi ifjúság, többek között Jókai Mór, Petőfi Sándor és Tompa Mihály törzshelye volt.
Az értelmiségiek és radikális gondolkodók rendszeresen szerveztek összejöveteleket a Pilvax Kávéházban.
Kossuth Lajos nyomán egyikük, Irinyi József ott írta meg a változást indító, pontokba szedett követeléseiket 1848. március 11-én.
A fiatalok szerették volna a tizenkét pontot eljuttatni Pozsonyba, hogy ezzel is támogassák a reformista ellenzéket az országgyűlésen.
Március 14-én este egy Pozsonyból érkezett férfi egy biliárdasztal tetejéről mondta el, hogy kitört Bécsben a forradalom.
A következő napon Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti Dalt. A Pilvax Kávéházat – ugyancsak Petőfi javaslatára – a Szanadság Csarnokának nevezték. A kávéház az ellenállás egyik gócpontja lett, később a szabadságharc idején még toborzóirodaként is használták.
Miután a márciusi ifjak közül többen is meghaltak, a szabadságharc elbukott, a kávéház Café Herrengasse néven működött tovább, az időközben elhunyt Pilvax Károly özvegye adta bérbe másnak, Fillinger János pedig egy másik kávéházban folytatta a munkát.
1881-ben a főpincére Schowanetz Antal veszi kézébe a kávézót, aki visszahelyezi rá a Pilvax nevet, valamint bekeretezve kiteszi a 12 pontot és a Nemzeti Dalt. A belső falakra freskót festet Petőfiről és Jókairól.
Az eredeti épület 1911-ben a városrendezés áldozatává vált.
Érdekesség, hogy a balatonfüredi Anna Grand hotel kávézóját is Pilvaxnak nevezték el. Belső terét olyanra alakították, mint a régi Pilvax kávéház volt..
Hová tünt a Pilvax kávéház?
Ma Pesten a belvárosban sétálva képtelenség úgy elmenni a Pilvax köz épületei mellett, hogy eszembe ne jutna, mi lett a forradalmi ifjúság központjával, az egyik legismertebb pesti kávéházzal.
Ahol most a kis utcát találják, ott ugyanis korábban házak álltak. Ezek egyikében működött a Pilvax Kávéház. Az épület ugyanúgy a 20. század nagyszabású építkezéseinek útjában állt, mint a Petőfi Sándor utolsó lakhelyeként szolgáló Marczibányi ház – annak a helyén a Rákóczi út és a Síp utca találkozásánál a Guttmann ház magasodik. Ezért nem láthatjuk ma az eredeti Pilvax Kávéházat, a márciusi ifjak kultikus találkozóhelyét. Bár 1900. november 4-én még emléktáblát helyeztek el a falán, az 1910-es évek közepén a háznak már nyoma sem volt...
A 19. század végére az egykori Pilvax Kávéháznak már hatalmas konkurenciája volt az 1873-ban a városrészek egyesítésével létrejött nagyvárosban, Budapesten. Más kávéházak váltak a szellemi élet központjává. Végül 1911-ben az épületet elbontották, így tűnt el végleg az eredeti Pilvax Kávéház.
1921-ben alapítottak egy másikat, Pilvax néven a Városház utca és az 1910-es években épületbontással létrejött Pilvax köz sarkán. Ennek az utódja a ma is üzemelő hely.