József Attila Művelődési Ház
Most bemutatok egy olyan helyet, amit nem kell mégsem igazán ecsetelgetni, hiszen mindenki ismeri, ami az ifjúságának bizonyos szakaszában biztos fontos szerepet játszott. Győrieknek legalábbis.
József Attila Művelődési Ház
Már a 3. osztályos koromban ('68-69) megismerkedtem az intézménnyel, hiszen az anya iskolában kevés volt a hely, ezért bizonyos osztályoknak itt jutott tanterem. Azt is mondhatnám test közelből is meghaverkodtunk. Az akkori divat szerint, "durábel" bakancsnak hívtuk az akkori téli viseletet, persze a hócipőn kívül. Nos, nekem is volt az említett bakancsból és hát lehetett benne villogni, a vastag zokni visszatűrve, aztán geráppá....irány csúszkálni. Az aula öntött műkő alja remek felület volt, lehetett csúszni rajta. Egyszer aztán történt, ami történt, kicsit nagyobb lendülettel voltam a kelleténél és a nagy vastag üvegportálnak csapódtam...ki nem törött, de repedezett... A második eset bent az "osztály teremben" történt. A parkra néző alsó ablakok, bukó ablakok voltak. Természetesen egyszer nyitott állapotában leledzett, én meg ráültem. Megint jöhetett Apukám és hozhatta az üvegest....
Aztán jöttek azok a bizonyos hetvenes évek!...............De kezdjük az elején a történetet, amikor még csak álom volt.
Korabeli cikkekből állítok most egy kis emléket, az akkori kezdeményezőknek, társadalmi munkásoknak, mindenkinek...
......1957 július - Ahol csak álom marad a kultúrház......-írja a korabeli sajtó.
"....Néhány kilométerre Győrhöz, hosszan elnyúló külváros van: Győr szabadhegy. Győrhöz tartozik,de egy kicsit mégis mostohagyerekként áll a nagy anyaváros mellett. Miről is van szó? Szabadhegyen egy árva filmszínházon kívül semmiféle kulturális létesítmény nincsen. Igaz,hogy a lakosok ezzel a mozival úgy, ahogy elégedettek, mert aránylag gyorsan megkapják az új filmeket, és így nincs ok a panaszra. De ez még nagyon kevés. A fiataloknak más szórakozás is kellene. Nevetséges dolog - mondhatja bárki - felül az autóbuszra és máris Győrött van. Ez igaz, de úgy véljük, hogy az itteni fiatalok is szívesen látogatnának egy szép, otthonos kultúrházat, ahol lehetne asztaliteniszezni, sakkozni, biliárdozni, zenét hallgatni, táncolni. Különösen télen lenne ez jó, amikor nem szívesen ül senki autóbuszra, még akkor sem, ha tízperces utazás után máris a Belvárosban lehet leszállni. Azután az autóbuszok sem közlekednek egész éjjel, a kultúrházban viszont mindenki addig szórakozhatna, amíg jólesik neki. De ilyen kultúrház nincs, és a jelek szerint hamarosan nem is lesz. Az ok itt is ugyanaz, mint annyi más helyen: nincsen helyiség. Egyetlen megoldás az lehetne, ha a mozi épületének a végében felszabadulna a két szoba, ahol most egy család lakik.
Bármennyire közel is fekszik Győr, a szabadhegyi fiatalok is szeretnek néha maguk között lenni, és táncmulatságot is rendeznek. Hol is lehetne megtartani másutt a bált, ha nem a mozi helyiségében? Ez pedig sok hurcolkodással jár, ami bizony nem nagyon használ a székeknek. Ha lenne egy kultúrház, mindez elkerülhető lenne. A KISZ hajdani kultúrfelelőse szerint az volt a legnagyobb baj, hogy hiányzott az összetartás, a megértés. Nem nehéz elhinni, hogy ebben is nagy szerepei játszott a helyiséghiány. Most a KISZ például azért nem alakult meg, mert nem tudnak helyiséget szerezni. Kellene, nagyon kellene egy igazi szép kultúrterem, ahol a fiatalok gyakran találkoznának, jobban összeforrnának, és bizonyára ki tudnák alakítani a legmegfelelőbb szórakozási módot."
1959 06.21 "GYŐRI PATRIÓTÁK" címmel a Magyar Nemzetből -
...........Mégis hiányos lenne a kép, ha a felfelé ívelésről szólva, csak a számokkal bizonyítanánk és csak az állam, a város segítségéről kerülne a szó.
De hát ez a múlt. Nyújtózik a hatalmas iparváros, s a terjeszkedés egyik fő iránya Szabadhegy felé mutat. Meg is látszik rajta, de nagyon sok a teendő, a múlt mulasztásai meg súlyosak, mindenre hát nem jut egyszerre. Amit egyelőre nem tud adni a város, azt lelkesedéssel igyekeznek pótolni a szabadhegyiek. E lelkesedés szítója. ébresztője, anyagiakká formálója, minden szabadhegyi terv lelke: az öreg Háromszéki József.
Nos, aki látni akarja, mit jelent ez a sokszor leírt szó,hogy tisztelet, megbecsülés, az ne sajnálja a fáradságot és baktasson csak nyugodtan végig a szabadhegyi utcákon Háromszéki József hatvannégy éves nyugdíjas kováccsal(a pontosság kedvéért tegyük hozzá: a Vagongyárban eltöltött 44 esztendőből 39 éven át keresztül forgatta a vasat, az utóbbi öt alatt pedig helyettes vezetője volt a kovácsüzemnek). De aki megjárja vele a szabadhegyi utcákat,egyúttal azt is megtudja, mi a szülője e megbecsülésnek.
Megyünk végig a Traktoros utcán a sportpálya fele. Mindenütt fiatal, lombosodó csemetefák jósolnak közeli véget a kopárságnak. Ő ültette a lakokkal együtt. Vagy négyszázat. A Somogyi Imre utca kövezése, aszfaltozása éppoly fontos a szabadhegyieknek, mint a Rákóczi út rendbehozatala a pestieknek. Ez a földút lesz a fő közlekedési vonal, a gyárakba vezet, a piacra visz. - Látja, itt sorakoznak mar a kockakövek a járdaszélen, gépek jönnek, meg emberek, s megindul a munka, szép utcánk lesz - mondja olyan hangsúllyal, amelyből kierezhető az öröm, meg az is, milyen nagy dolognak jelentik a végét ezek a halomba rakott kövek. Azután sűrű köszöngetések közepette - »hogy van Józsi bácsi? Jó napot Józsi bácsi« - elérkezünk a József Attila utcához, s vele Háromszéki József, meg minden szabadhegyi nagy reménységéhez: Itt épül ugyanis a művelődési ház. Ó, a művelődési ház, nem egyszerű ügy ám! Története van annak. Nem is rövid, de talán néhány mondatba is belesűríthető. Ott kell kezdeni, hogy Szabadhegynek mindössze csak egy mozija, meg egy kocsmahelyisége van. Ez minden szórakozási lehetőség. A lakók meg vannak vagy hatezren, fiatal rengeteg - egész kis város. Háromszéki József hát elhatározta: ő pedig művelődési házat teremt Szabadhegynek.
Ahogy Altritter Ottó, fiatal társainak egyike az építésben, fogalmazta: »Addig pedig nem halok meg - mondta a Józsi bácsi -, amíg nem áll a művelődési ház!"
S 1957 februárjában tizedmagával hozzálátott, hogy bontásból téglához jussanak. ( A valamikori lovassági laktanyát bomba találat érte és a romokból kezdték a használható téglákat kinyerni) Az ujjai odafagytak, de lett téglájuk. Házról házra járt, hogy társakat toborozzon. Nem hiába. Kőművesek, fuvarosok, fiatalok jelentkeztek. Egész Szabadhegy szívügyévé vált az építkezés, mondhatnánk úgy is: az összefogás szimbólumává. Tavaly 82 000 forintot tett ki a munkájuk, az idén 300 000-re számítanak. Lesz a házban nagy terem színpaddal, büfé, kilencven kicsi számára óvoda, helyiségek a társadalmi szerveknek. Az alapok már állnak. S a park közepén, amelyet valaha néhány társával szintén ő segített megteremteni, áll a kis keszeg öreg kovács, aki hét gyereket nevelt fel, negyvennégy évet töltött a gyárban, s most békén élhetne nyugdíjából. Áll és magyaráz: - Az egész ház eleje üvegből lesz!... S a szeme mosolyog.
1959. - Győr Városi Tanácsa - - Épül a szabadhegyi kultúrház -
Szabadhegyen a Sztálin parkban épül a kultúrház. Időközben elhatározták, hogy a kultúrházhoz egy napközi otthont is építenek. Az új terveket társadalmi munkában már el is készítették a győri Tervezőirodában. A szabadhegyiek kultúrháza két részben épül majd fel. Az épület egyik része még ebben az évben elkészül.
....Ezért a megyei tanács vezetője nem festi rózsaszínűre a helyzetet. De azt mondja: új bérpalota, kenyérgyár, gáz- és vízcsatornázás - ez a mi dolgunk. A többi, ha előbb akarjuk megoldani, társadalmi összefogásra vár. Örvendetes, hogy a megye népfront-bizottságai szépen építgetik társadalmi kapcsolataikat. Mostanában például társadalmi munkával építettek Győrött 3 fedett autóbusz megállóhelyet és létrehozták a zeneóvodát, ahol a 3-tól 6 éves gyerekek megismerkedhetnek a muzsika alapelemeivel, s a népfront akciójából épült a Győr szabadhegyi kultúrház, amelyben színházterem is lesz. Akinek van fogata, az fuvarozza a téglát és a meszet, mások kétkezi munkával, megint mások forintjaikkal segítik a szabadhegyi építkezést. A kultúrotthon építésének társadalmi "parancsnoka" Háromszéki József, nyugalmazott vagongyári kovácsmester, a kultúrélet nagy rajongója, a helyi népfront-bizottság tagja. Tulajdonképpen az ő nevéhez fűződik ez a szívet-lelket gyönyörködtető akció. S a szabadhegyi építkezés példája bizonyára újabbat szül Győrött és megyeszerte.....
1960. 07.17. Társadalmi munkások Szabadhegyen
Két éve határozta el Győr-szabadhegyen a párt szervezet és az ifjúsági szervezet, hogy kultúrházat építenek a városrésznek. Idősek, fiatalok egyaránt örömmel fogadták a hírt, de nem csak örültek, készen voltak a munkára is. Sokan emlékeznek az akkor még nőtlen Altrichter Ottó szállítómunkás, a magas, barna Papp József "banktisztviselő", szövetkezeti előadó, a vékony, nyurga, izmos Várszegi József üzemi munkás, Háromszéki László és a többiek hogyan kezdték el a nagy munkát. A szabadhegyiek engedélyt kaptak a volt tüzérlaktanya bontására. A téglát a kultúrház építésénél használták fel. Vasárnap reggelenként, délelőttönként kopácsolás hallatszott a környéken. A fiúk bontották a falat, tisztogatták a téglát, és a "kitermelt" építőanyagot oszlopba rakták. Csaknem 100 ezer téglát nyertek így a fiatalok az év végéig a kultúrház építéséhez. Az építkezés tavaly tavasszal kezdődött. Az általános iskolával szemközt, a parkban rakták le az alapokat, Szabadhegy közepén. A fiatalok és öregek között is akadt, aki csak legyintett, ha beszéd közben szóbahozták a kultúrház építését, a társadalmi munkát, mégis nagyon sok fiatal hitt benne, hogy felépül az új létesítmény és szíwel-lélekkel segített építkezni.
Sári Zoltán, Kovács László, Kov rács Ferenc, Asztalos Lajos, és lehetne még tovább sorolni azoknak a fiúknak a nevét, akik szabad idejüket feláldozták; hétről hétre, vasárnaponként a kőművesmesterek mellett dolgoztak. Kavarták a maltert, a meszet, adogatták a téglát, a vödröt, szállították a vizet, a szerszámokat, építőanyagokat.
Nemcsak a fiatalok, de egyre több idős ember, sőt nyugdíjas is dolgozott a kultúrház építkezésén. Csaknem mindennap az állványokon állt a nyugdíjas Háromszéki József, és az ugyancsak nyugdíjas Kiss János és Pásztor Vilmos is. Építette a kultúrházat a városrész sok más lakója is, Kijöttek Szabadhegyre fiatal karhatalmisták is. Húsz katona három vasárnap segített építkezni. Társadalmi munkát végeztek itt az ipari tanulók is. Legtöbbet a szabadhegyi ifjúsági szervezet fiataljai segítettek. Altrichter Ottó, Papp József, Várszegi József Kovács László és Háromszéki László egyenként több mint 250 óra társadalmi munkát végeztek két év alatt. Szabadhegy lakói mintegy 400 ezer forint értékű társadalmi munkával segítették kultúrházuk építését. Nemhiába. Tavaly év végéig felhúzták a falakat és az idén tavasszal tető alá került az épület, Ma már szép munkájukban gyönyörködhetnek a szabadhegyi fiatalok és az idős társadalmi munkások. A park közepén egy nagyon szép, korszerűen megtervezett kultúr létesítmény áll. Az épület nem emeletes, de "modern vonalú", homlokzata csupa üvegablak. Az épület még nem készült el teljesen, a belső helyiségekben most végzik az utolsó simításokat az építő munkások. Helyet kap benne a KISZ- és a pártszervezet is. Két nagyon szép, világos helyiség jut az óvodásoknak. Az egyik helyiségben büfét rendeznek be székekkel, asztalokkal. A szobákban az asztalosok most rakják a parkett lapokat. A levegőben faforgács, mész és festék szaga. Hamarosan megérkeznek az új bútorok. Az ifjúsági szervezetnek eddig Szabadhegyen nem volt megfelelő klubhelyisége. Az új épületben egy helyiséget ifjúsági klubnak rendeznek be. A berendezésekéi a KISZ városi bizottsága vásárolja meg a szabadhegyi fiataloknak. A városi pártbizottság televíziós készüléket ajándékoz az ifjúsági szervezetnek. Áll már a szabadhegyi kultúrház, de még nem teljesen. A nagy terem, a még nem készült el. De nemsokára lerakják annak az alapjait is, és jövőre már abban nézhetik meg a szabadhegyiek a színjátszó csoportok bemutatóit, ott tarthatják meg összejöveteleiket.
Szabadhegy fejlődése a fontosabb. Ezekhez az eseményekhez azonban már emberek tettei fűződnek. Két tucat kommunistáé, bízó emberé, akik a gyár után a lakóhelyükön is folytatták a munkát. Egy máig is emlékezetes tettel kezdték: 1959- 60-ban félmillió forint értékű társadalmi munkával megépítették a művelődési ház első részét.
Kísérje megbecsülés, övezze tisztelet azokat, akik szűkebb pátriájukért, szeretett városukért élnek, halnak. Közülük háromról szóltak e sorok.
1961. 10.01. Népszabadság cikke:
- HÁZ SZABADHEGYEN - Egy művelődési otthon munkájáról, gondjairól
Elképzelem az évtizedek utáni jövendőt, amikor a város kiterjeszkedik, s magához öleli emeletes házaival, neonjaival, betonútjaival a szabadhegyi dombot is, melyen évszázadokon át királyi szőlőművesek, vincellérek kötözgették a vesszőt, dolgozgattak kertjeikben. Akkor majd nem lepi meg a látogatót elütő jegyeivel a ház, mely fréz szín falaival ott áll a kerület legszélén, ahol a kertek, kukoricások, szőlők nyugodt harmóniáját már alig-alig bontja meg egy-egy fehérre meszelt házikó.
Szabadhegy most még nagyrészt régebbi énjének képét őrzi, szeszélyesen elszórt házaival, poros útjaival faluhoz hasonlít - nem egy nagy ipari város egyik kerületéhez. Hivatalosan ugyan Győr IV. kerülete Szabadhegy, valójában inkább a város vonzáskörébe épült falu, mely terményt és embert is ad a városnak: zöldségfélét, gyümölcsöt a lakosságnak, ipari dolgozót, fiatalokat az üzemeknek. Hatezren élnek a kerületben. Harmincöt-negyven százaléka tsz- tag. a többi bejáró munkás. Ez a kettősség jellemzi az embereket, a kerületet pedig a város közelsége, amely miatt azután jó ideig alig- alig épült jelentősebb kultúrintézmény e falusi kerületben, mondván, hogy aki szórakozni, művelődni akar, úgyis bejár a városba.
Ez azonban részigazság csupán. A bejáró munkások rendszerint hazasiettek családjukhoz, s már nemigen szánták rá magukat arra, hogy még egyszer beutazzanak a városba egy-egy filmért, előadásért, színdarabért. A mezőgazdasági dolgozók pedig még nehezebben mozdultak ki lakhelyükről - odakötötte őket a munka, s a megszokás is. Ezért van fontos feladatköre a háznak, mely új színeivel ott áll a faluszélen, mint a város egy darabkája, és esténként hívja, csalogatja a pihenni vágyó, szórakozni vagy tanulni akaró embereket. Neve: József Attila Művelődési Otthon. Válójában a "művelődési terem" kategóriába sorolható inkább, mivel az épület másik része - színházteremmel és szakköri helyiségekkel - csak a jövő- évben kerül tető alá. De így is van klubhelyisége, büféje, televízióterme, vetítője, könyvtára és néhány kisebb helyisége irodának, üléseknek, megbeszéléseknek. Egy esztendeje nyílt meg: 1960 októberében.
Mit hozott ez az esztendő?
Gárdonyi Géza elvtárs, a városi tanács népművelési osztályának vezetője szerint legfőbb eredmény: ..."sikerült odaszoktatni az embereket, megkedveltetni a művelődési otthont a kerület lakosságának jelentős részével. Nehéz feladat volt. Le kellett küzdeni a megszokottságot, közömbösséget. Felkelteni az érdeklődést, vonzódást a művelődés és szórakozás különböző, hasznos formái iránt..."
Ezen gondolkodom odafelé menet, amikor a művelődési otthon üde parkjában járok. (A városi kertészeti vállalat KlSZ szervezete és a helyi kiszisták hozták létre 300 társadalmi munkaórában.) A meleg őszi napsütésben fiatalok ülnek-hevernek a füvön. Tizenhat-tizennyolc évesek. Kártyáznak. Közeledésemre ügyetlen mozdulattal igyekeznek markukba rejteni az előttük heverő pénzdarabokat Szóvá is teszem Lakatos Józsefnek, a művelődési otthon Igazgatójának.
Nyugtalan mozdulattal simítja hátra a haját:
- Az utóbbi időben elharapózott a kártyázás a fiatalok között. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem elég erős itt a KlSZ szervezet, nincs megfelelő vezetés, nem tudja elég eredményesen befolyásolni a fiatalokat. Én úgy próbáltam harcolni e szenvedély ellen, hogy megengedtem a kártyázást az otthonban is, de szigorú ellenőrzés mellett - pénz nélkül. Sőt, mi több, kártyaversenyt is szerveztem, de ezzel a művelődési osztályon többen nem értettek egyet. Most más, vonzóbb rendezvényekkel és egy ifjúsági klub vezetőségének létrehozásával igyekszünk elvonni őket a kártyától. A vezetőség feladata lesz egy-egy akcióra szervezni a fiatalokat, s kialakítani az őket érdeklő, szórakoztató, s egyúttal nevelő klubprogramot. Sikerülni fog - mondja még szinte biztatóan -, hiszen megoldottunk már nehezebb feladatokat is...
- Mik voltak azok a nehezebb feladatok?
Legnehezebb a megindulás volt. Elkészült már a művelődési otthon, szép és gazdag berendezéssel várta a látogatókat, akiket először csak a kíváncsiság hozott ide. De hogyan kezdjünk dolgozni, hogyan alakítsuk ki a "törzsgárdát", milyen rendezvényeket, előadásokat szervezzünk, amelyek elég érdekesek ahhoz, hogy megkedveltessék az otthont? És hogyan fogjunk a szervezéshez? Ezek voltak a fő kérdések ...
Mindenekelőtt összehívtunk egy párt- és tömegszervezeti aktívaértekezletet. Itt elhatároztuk, hogy a művelődési otthonban lesznek a pártszervezetnek, a helyi nőtanácsnak, a népfrontbizottságnak, a Vöröskeresztnek a helyiségei, megbeszélései. Ez már egymaga biztosít bizonyos forgalmat. Az első klubprogramot valamennyi aktivista megkapta, emellett plakátokat készítettünk, igénybe vettük a hangosbeszélőt, a mozi lehetőségeit és sokat segítettek a szervezésben az általános iskola tanárai, tanítói is.
Az első ismeretterjesztő előadásokon még kevesen voltak, olyan is előfordult, hogy hatan-heten gyűltek egybe mindössze, de nem csüggedtünk. Lassan-lassan emelkedett a létszám, aztán a közérdekű egészségügyi, családvédelmi és jogi előadásokon már kezdett megtelni a terem. Indítottunk egy hathetes betegápoló-tanfolyamot, amelyet 45-en végeztek el. Ez volt az első nagyobb sikerünk. Aztán a KISZ-szervezet mozgósításával 30-40 fős hallgatóságot sikerült biztosítanunk az ifjúsági klubestekre, mélyeken a helyes magatartásról, az ízléses öltözködésről, a vallás keletkezéséről beszélgettünk ...
- És jelenleg? ...
- A kitartó szervező munka, az igények kutatása meghozta eredményét. Most már például, ha a minket patronáló vagongyári művészeti csoportok adnak műsort, az érdeklődők , egy része rendszeresen kiszorul a művelődési otthonból, ami annyit jelent, hogy több mint kétszázan zsúfolódtak össze a teremben. De az ismeretterjesztő előadásokat is általában nyolcvanan-százan látogatják. Lényegesen kevesebben járnak azonban a Termelőszövetkezeti Akadémia előadásaira. S ezt a problémát még nem sikerült megnyugtatóan megoldanunk. A szövetkezet vezetősége nem ad elég támogatást a tsz-akadémiá- hoz, nem serkenti' tagjait a művelődésre. Pedig olyan előadás sorozatot állítottunk össze, mely a legfontosabb, a munkájukat közvetlenül is segítő mezőgazdasági tudnivalókról ad ismereteket ...
- Hogyan lehetne segíteni ezen?
- A Búzakalász Termelőszövetkezetben, amelynek 250 főnyi tagsága van, létre kellene hozni egy művelődési termet vagy tsz- klubot. így ott, a helyszínen működhetne a mezőgazdasági szakkör, amely a művelődési otthon irányításával, segítségével dolgozna. Ezt már régebben felajánlottuk, egyet is értett vele mindenki, csak éppen nem került sor a végrehajtásra. Ez valamennyiünk hibája...
Sokáig beszélgetünk még a József Attila Művelődési Otthon igazgatójával. Eredményekről és gondokról; az ezerkötetes könyvtár kétszáz olvasójáról; Patai Károlyról és Németh Ilonáról, a helyi általános iskola igazgatójáról és tanítónőjéről, akik nagyon sokat segítenek az otthon népművelő munkájában; fiatalokról, akiket lelkesítő, nagy tettekre kéne szervezni; idős emberekről, akiket még nem sikerült kimozdítani otthonuk négy fala közül... A kultúrotthon pedig éli mindennapos életét. A televízióban labdarúgó mérkőzést közvetítenek, így hát tele a terem; a könyvtárba Verne két kötetét hozta vissza egy hirtelenszőke gyerkőc; a klub asztalánál három paraszt formájú ember beszélget egy-egy kisfröccs mellett a tsz gondjairól.
Búcsúzás után visszanézünk még, barátságos fény árad az ablakokból és lágy kötegekben hullik a park fiatal facsemetéire. (Havas Ervin)
1964 03.06.
Lakatos József, művelődési otthon igazgatója egy Foto kiállítás kapcsán ígérte meg, hogy az otthon soron következő szakköreként a fotót választják.
1965.01. 22
A fotó tanfolyam elindult. Hat előadásból álló foto-tanfolyamét indít Győrött a szabadhegyi művelődési otthonban a' KISZ-szervezet.
Előadó: Matusz Károly. A tanfolyam ma este 6 órakor kezdődik.
1965 március - A Művelődési Ház bővítésének elindulása
Százezer forinttal támogatja Győr Város Tanácsa az ez évi városfejlesztési alapból a szabadhegyi művelődési otthon bővítését. A művelődési otthonban nagyterem és hangvetőfal épül.
1965 november -
A fotó tanfolyam után 6 hónappal meg is nyílt az első fotó kiállítás a művelődési otthonban, összekötve a nagy októberi szocialista forradalomra emlékével.
Azzal kellene kezdenem, győriek hogy nagyon kicsi a győrszabadhegyi József Attila Művelődési Ház. Vasárnap délután faltól falig megtöltötte a termei az ünnepségre összegyűlt közönség, s egymást préselték a három sorban szorongó úttörők a díszasztal mögött. A kerületi párt- és tömegszervek nevében nyitotta meg az ünnepséget Lakatos József, a művelődési ház igazgatója. Rövid kis ünnepségvolt, félórás műsor - de régen voltam ilyen egy szívvel lélekkel ünneplő közösségben. Aki ott volt, mindenki tett valamit azért, hogy az évfordulót méltón ünnepeljék. Nem az alkalmi ünnepség előkészítésére gondolok csak, ennél sokkal nagyobb dologra. Arra, hogy a szemekből hit, bizakodás és derű áradt.
Makkos Gyuláné nevelő tartotta az ünnepi beszédet. Szépen komponált versekkel, kórusszámokkal illusztrált - történelmi visszapillantást adott a Pétervári forradalomról. Szavainak igazi értékét mégis az adta, ahogyan a szabadhegyiek hallgatták: boldogan.
Ez nem túlzás, mert valóban boldog kell legyen az az ember, aki tudja, hogy szép,emberi célokért küzd. És ez a küzdés - ami egyre kevésbé küzdés, és egyre inkább békés munka - azon a negyvennyolc évvel ezelőtti novemberi éjszakán kezdődött el.
A szebb és emberibb életért.A szebb és emberibb életért dolgoznak a szabadhegyi párt és tömegszervek aktívái lelkesen és eredményesen.
A városi tanács végrehajtó bizottsága köszönettelés oklevéllel jutalmazta Major Jánost, a kerületi pártszervezet titkárát és Lakatos József művelődési otthon vezetőt. Oklevelet kapott a még KISZ-szervezet, nőtanács, Vöröskereszt, a színjátszó és fotó szakkör,Horváth Ferenc tanár, szakkörvezető, Szolinger Gyula és Szalay Zoltán művelődésiotthon-vezetőségi tag, Patai Károly nyugalmazott általános iskolai igazgató ,Sári Zoltán KISZ-titkár, Németh Ilona úttörővezető, Funtek Zoltán énekkarvezető, Baán Jenőné művelődési otthon vezetőségi tag, Soleczky Mihályné, a nőtanácselnöke, Szemethy Lászlóné, a nőtanács titkára. Az ünnepség második részében Farkas Tibor, a Győr városi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese megnyitotta a művelődési otthon fiatal foto szakkörének első kiállítását. Ismertette a szakkör rövidtörténetét,amely még növelte az amúgy is színvonalas képanyag értékét. A szakkör tizenhárom tagja közül néhányan csak pár hónapja foglalkoznak komolyan a fotózással, de tehetségük és Matusz Károly szakkörvezető irányításával nagyon biztató eredményeket értek el. Oklevéllel és fotóanyagokkal jutalmazták a legjobban sikerült képek alkotóit: Kovács Józsefet, Tárkányi Ferencet, Fülöp Lászlót, Balogh Józsefet, Szabó Istvánt és Kovács Dezsőt. Terveik ambíciójuk további támogatást érdemelnek. Hisz Szabadhegy kulturális életét gazdagítják, a lakosság esztétikai nevelését segíti
1969. június
Befejezték a Győrszabadhegyi József Attila Művelődési és Ifjúsági Ház bővítését. A nagyteremben korszerű színpadot építettek, ahol már az irodalmi színpad és a színjátszók, valamint az ifjúsági zenekar tartja próbáit. Sok fiatal kivette részét az építkezésnél a társadalmi munkából, most már a városi tanács művelődésügyi osztályától várják a hírt, mikor kapják meg a székeket és egyéb berendezéseket.
1970. 03. A Győrszabadhegy huszonötéves fejlődéséről -
Huszonöt év eseményeit, történelmét visszaadni úgy, hogy ebben a szándékban ne legyenek túlsúlyban a részletek, nehéz dolog. A városi kerületté fejlődés eseményei a fontosabbak. Ezekhez az eseményekhez azonban már emberek tettei fűződnek. Két tucat kommunistáé, bízó emberé, akik a gyár után a lakóhelyükön is folytatták a munkát. Egy máig is emlékezetes tettel kezdték: 1959- 60-ban félmillió forint értékű társadalmi munkával megépítették a művelődési ház első részét.
A Győrszabadhegy huszonötéves fejlődéséről rendezeti kiállításon ez a példát mutató munka csak egy képpel szerepel. Többet nem lehetett adni róla, mert a kerület gyárakkal, üzemi telepekkel, iskolákkal gazdagodott, gyógyszertár és orvosi rendelő épült, s ott működik Győr egyik rangos létesítménye, á Házgyár is. A művelődési ház nagytermében, a saját fotószakkör felvételein egy- egy részlet, jól elkapott pillanat örökíti meg a faluból városrésszé fejlődés eseményeit. Ott vannak a képsorban a veteránok, akik a,munkát kezdték. A munkásőrök. Az egyik legjobban sikerüli képe a kiállításnak a "Legfiatalabb munkásőrünk" - öreg munkás öleli át a harcolók sorába lépett munkásőr újoncot. Egy veterán elkapott mosolya egy másik képen. Portré, ezért nem látszik a felvételen, hogy idős Háromszéki József, volt vagongyári kovács mutatóujjának a fele hiányzik. Mái nyugdíjas korában érte a sérülés. Társadalmi munka közben, a művelődési ház építésén. A városrész naponta fejlődő, változó arculatát tükröző, mozgalmas a kiállítás. A lelkesedés fogja meg elsősorban a látogatót, hogy ezen a szétszórt településen is lehetséges az összefogás.
A nagyterem mellett, a kiállítás szomszédságában a művelődési otthon irodalmi színpada készült az Elektra bemutatására. Mégsem annak szövegéből idézek, hanem egy régebbi, egy közös szereplésük jelmondatát írom a várossá fejlődés bizonyításainak margójára:
"Forradalom, a te katonáid dobolnak ereinkben riadót!" Rácz.