Tisztiház (volt tüzér laktanya)

Szabadhegy fejlődésében nagy szerepet játszott a vasútépítés, valamint 1884-ben a huszárlaktanya felépítése. Egy terület fejlődését nagyban segítheti, illetve gyorsíthatja a katonaság odatelepülése, hisz a hadsereg fontos vásárló, s jelenléte megkívánja az infrastruktúra fejlesztését is. Győr a dualizmus idején jelentős helyőrségi város lett. Katonasága teljes közös hadseregbeli alakulatokból állt. Helyőrségének egyik részét a Győr-Szabadhegyen állomásozó császári és királyi Nádasdy-huszárezred egy osztálya adta. A szabadhegyi lovas laktanya építését már 1848 májusában felvetette Zichy Ottó. Győr vármegye alispánja gróf Laszberg Rezső 1883 április 23.-án hirdette meg Győr szabad királyi város pályázatát, a Szabadhegy külvárosában két lovasszázad számára átalakítandó és újan építendő laktanya és melléképületeinek felépítésére.

Azon a telken - Mészáros féle telek, ahol a huszárlaktanya épületei álltak 1884-től 1909-ig  

Az építkezések 1884 nyarán be is fejeződtek, és ősztől már katonaság állomásozott a gróf Nádasdy Ferenc nevét felvevő laktanyában

A laktanyában 4-5 éves rotációval egymást váltó cs. kir. magyar huszárezredek állomásoztak. Leghosszabb ideig, 15 éven keresztül 1885-1910 között a cs. kir. 9. Nádasdy huszárezred egy-egy divíziója élvezte a laktanya komfortját. Ebben a huszárezredben szolgált és alakította katonai karrierjét Muhr Ottmár ezredes, a limanovai csata hősi halottja. A Szabadhegyi huszárlaktanya felépülésével lényegében megoldódott a lovasság elhelyezése. A kivitelezésre felvett kölcsönt a megye és a város adófizetőire pótadó formájában vetették ki.

A volt huszárlaktanya az első világháború után szerencsésen elkerülte a román csapatok beszállásolását Győr román megszállása (1919. augusztus 18. – október 4.) idején. A románok nem merészkedtek a szabadhegyi vasúton túli területre. A laktanyába 1922-ben került az újonnan szervezett Magyar Királyi Honvédség székesfehérvári 2. honvéd vegyesdandárának 2. honvéd tüzérosztálya. A huszárlaktanyából tüzérlaktanya lett, amely 1930 márciusában a „Magyar Királyi Klapka György 2. honvéd tábori tüzérosztály”elnevezést vette fel. Parancsnoka 7 évig Reiter József ezredes, a később tábornokká előléptetett kiváló tüzértiszt volt. 1935-től három üteg rendezkedett be a volt lovassági laktanyában. Az 1938. évi átszervezések után a győri tüzérek az 5. tüzérosztály új hadrendi jelölést kapták. Ettől az évtől az általános hadkötelezettség elve alapján már nyíltan, két évig tartott a tüzérnek behívott hadkötelesek kiképzése. A kisebb, ütegszintű lő- és harcgyakorlatait általában Kismegyeren és Abda környékén tartották.238 A szabadhegyi tüzérek az első bécsi döntés (1838. november 2.) után természetesen részt vettek a visszacsatolt területek birtokbavételében. A 2. vegyesdandár győri gyalogsági és tüzér alakulatai Medvénél keltek át a Dunán, s a pozsonyi és a somorjai járás területét vették birtokba. Közreműködtek Kárpátalja visszaszerzésében is 1939. március 15-én. A második bécsi döntést követően (1940. augusztus 30.) a Szilágyság területét szállták meg. Ez lehetett a legnehezebb feladat, mert a környék román lakossága ellenségesen fogadta csapatainkat. Szeptember végén szerencsésen visszatértek Szabadhegyre, ahol a Nádasdy úton nemzetiszínű szalagok, virágeső és ünnepi hangulat fogadta őket.

A kaszárnya sérülten, de túlélte a világháborút. A németek 1945. március 28-án menekültek el Szabadhegyről és egyben adták fel Győrt. A még élők visszaemlékezései szerint a laktanyát Győr bombázásaikor találat nem érte, viszont a kivonuló németek nagyobb részét felrobbantották – közte a Lovardát – 1945. március végén.242 Az eléggé lepusztult állapotban levő szabadhegyi tüzérlaktanya megmaradt, egyre romosabb részeit a megszálló szovjet csapatok nem állították helyre, épületeit nem hasznosították. Katonaságot sem állomásoztattak itt, sőt, egy idő után már őrséget sem. Az épületek lassú haldoklása folytatódott, állaguk egyre romlott. Az 1950-es évek közepén végül megkezdődött a romos épületek lebontása, ami 1957-re be is fejeződött. A használható építőanyagot elszállították, a téglák többsége az akkor épülő művelődési ház felépítését szolgálta. A huszár, majd tüzérlaktanya „élt” 73 évet (1884–1957).

A ma is itt álló kétemeletes épület /tisztiház/ maradéka a laktanyának ( volt parancsnoki épület.). Az utcára néző északnyugati homlokzaton, a földszinten, a főbejárati ajtó szemöldökének magasságában van egy keretezett domborműves emléktábla: Muhr Ottmár huszár ezredes emlékére.

A táblát jobbra és balra tagozatos kőszegély keretezi. Keresztben alul fonatos szegély van. A felső szemöldökmezőben kőből faragott féldombormű: huszárcsákó virágok és levelek között, alattuk keresztbe tett kard és puska.A sötét márványtáblára vésett betűk már nehezen olvashatóak, de súroló fényben még jól kibetűzhető a szöveg. Ez az alábbi:  

1935.június 2-án egy emlékművet állítottak és az emléktábla ezen építmény része volt. 

Az emlékművet 1987 őszén lebontották. "A benne foglalt pilisi márvány emléktáblát a ház homlokzatára 1988-ban helyezték el." Az 1914-es limanovói csatának is emléket állító 1935-ös díszes tábla szerencsésen átvészelte a történelem viszontagságait - ugyanis a mai épület a Győrben állomásozó szovjet katonák tisztjeinek lakása volt 1945-től 1991-ig. Ezt követően újították fel külsejét. Mivel ma is ez a szabadhegyi főutca: a ház előtt ma is állandó a gépkocsiforgalom. Viszont az utca túlsó oldalán a szép Rózsák tere van, nagy gondozott parkkal és játszótérrel.

A szabadhegyi huszárok és tüzérek emlékét őrzi egy katonanóta is: 

„Szabadhegyi laktanya De magas a teteje

 Ráhajlik a cseresznyefa levele 

Cserebogár csípd le annak levelét 

Le ne törje sej-haj Tüzércsákóm tetejét.”

Forrás: Orbánné Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások, p. 133. (278. tétel)., Gy.Városi levéltár, 

Régi Győr, Szalai Attila: Szabadhegy-Kosmegyer