Kasper Alajos(1882-1959)pékség

A kenyérsütés története

A kenyér az emberiség alapvető, évezredes múltú tápláléka. A világon mindenütt szeretik, mert ízletes, tápláló, viszonylag olcsó és megunhatatlan.     

 Néhány adat a kenyér történetéből: 

I.e.  2000 – a liszt előállításaI.e 1700 Fönicia és Egyiptom  – megjelennek a kemencékA kutatások szerint az első kelesztett tésztából készült kenyeret Egyiptomban sütötték az ókorban. Ugyanitt jelentek meg az első pékek, akik hivatásszerűen készítettek kenyeret értékesítésre

I.e. 500-ban megjelennek a pékműhelyek Rómában. Ismerték a fehér és a barna kenyeret. A munkálatokat jó fizikumú rabszolgák látták el. Herodes császár udvarában, i.e. 600-ban már volt épített kemence. Augustus császársága alatt már 329 pékség üzemelt. 

A kereszténység elterjedése óta a kenyeret nagy tisztelet övezi.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,…”-imádságból.

Kenyérsütés a középkorban

Európában évezredek óta az asszonyok dolga volt a kenyérsütés. Nagy fateknőkben dagasztották a tésztát, és búbos kemencékben sütötték meg. A dagasztás nagyon nehéz fizikai munka volt. 

A pék szakma, mint férfiak foglalkozása a nagyüzemi formák megjelenésével egyidejű. A nagyipari termelésben nehéz liszteszsákok mozgatásához férfierőre volt szükség.  Ma már több nagyüzemben gépi vezérlésű targoncákat működtetnek, és több helyen számítógép irányítja a munkafolyamatokat.                                                    Mindennapi életünk, táplálkozásunk elképzelhetetlen kenyér és péksütemények nélkül. A frissen sült kenyér illata becsalogatja a vevőt a boltokba

.Aki mestere a kenyérfélék elkészítésének, annak sosem lesznek megélhetési gondjai.

Nem volt ez másként Kasper Alajos pékmesternél sem.

1930-as évek elején nyílt a pékség, (előtte a Kálvária utcában, még előtte a Dr.Kovács Pál utcában volt a Kasper pékség. Aztán Győrszabadhegyre, a József Attila útra költözött.

A ház, és az udvaron lévő pékség bérlemény volt. (A régi cukrászda udvara)

"1944-ben a német, majd a szovjet hadtáp szállásolt be, párhuzamosan ment a sütés, a katona pékek, és a Dédapám együtt sütöttek, a katonaság mellett a lakosságnak is sült itt a kenyér, 1955- ig"

".... és hogy a vér nem válik vízzé, dédapám kisebbik fiú unokája, Horváth Lajos is pék szakmát tanult."..... - mesélte Horváth Zoltán dédunoka, kitől szintén nem áll messze a pék szakma, konyhájában sok péksütemény készül a mai napig, az unokákkal karöltve.

Későbbiekben, kb. 1955-1965 közötti időben az út túloldalán, (a majdani Rózsa László) pékség kemencéjében sült a sok péksütemény és látta el a lakosságot Kasper Alajos péksége.

Érdekesség, hogy Kasper pékségben sütött finom pékárut, az ország első női pék mestere, (Horváth Józsefné) Kasper Lenke.

"A képen Dédapám, Kasper Alajos pékmester, Dédanyám Kanovics Anna, Nagymamám (Horváth Józsefné, később Rácz Ágostonné) Kasper Lenke, és az akkor még a 2 gyerek, Apám Horváth József, és húga Horváth Magdolna."-mondja Horváth Zoltán

Dunántúli napló 1993 02. 14.