Anyák napja

Az első anyák napja: honnan ered az ünnep?

Az anyák napja eredete az ókori, évenként megrendezett tavaszi ünnepségekre vezethető vissza, amelyen a görögök Rhea, Kronosz felesége és a görög mitológia számos istenségének anyja előtt tisztelegtek.

Az őskeresztények a nagyböjt negyedik vasárnapján, a Krisztus édesanyjának, Szűz Máriának tiszteletére rendezett ünnepen már egyfajta anyák napját ünnepeltek. Angliában az ünnepet kiterjesztették az összes anyára, ekkor nevezték el az eseményt anyák vasárnapjának.

Az anyák napjának újabbkori története az 1600-as évekre nyúlik vissza Angliában, ahol a Szűz Mária tiszteletére tartott imaóra után a templomba a gyerekek ajándékokat és virágokat vittek, hogy így tisztelegjenek saját édesanyjuk előtt.

Az anyák napjának története, egyben a háborúk elleni tiltakozás is

Az anyák napját világszerte ünneplik, a szokások és dátumok azonban országonként különbözhetnek. Hagyománya az ókori görögök idejére is visszavezethető, az viszont kétségtelen, hogy a világra az Egyesült Államokban elterjedt szokás mérte a legnagyobb hatást. 1858-ban Ann Jarvis, egy fiatal amerikai háziasszony munkaklubokat hozott létre munkásosztálybeli édesanyák számára, hogy felhívja figyelmüket a higiénia fontosságára, megtanítsa nekik a gyerekgondozás alapjait, és figyelmeztesse a világot a csecsemő- és gyermekhalandóság akkoriban kiugróan magas arányára. Emellett harcolt az anyák egészségügyi ellátáshoz való egyetemes jogaiért is. 1872-ben Julia Ward Howe bostoni költő, pacifista és a nők jogainak szószólója különleges napot indítványozott az édesanyákért – és a békéért – nem sokkal a véres francia-porosz háború után. 1905-ben, amikor Ann Jarvis meghalt, lánya, Anna úgy döntött, hogy – emléket állítva édesanyja munkásságának – ő is harcba száll az anyák közösségéért vívott küzdelemben.

Mi a közös ebben a három nőben?

Hármójuk aktivizmusa és az akkori események sorozata olyan láncreakciót indított el a világban, amelyek mind-mind hozzájárultak ahhoz a naphoz, amelyet ma – Magyarországon minden május első vasárnapján – anyák napjaként ünneplünk. Julia Ward Howe szüfrazsett költő 1870-ben megírta az „Anyák napi kiáltványt”, amely egyben a háború és az állami erőszak elleni kiállása is volt. A francia-porosz háború utáni nemzetközi pacifista konferencia összehívására tett sikertelen erőfeszítéseket követően Howe a nők globális felhívásán kezdett gondolkodni. Úgy gondolta – mint minden nő –, hogy vérontás nélkül is kezelhető lett volna a konfliktus.

Julia Ward Howe és testvérei gyermekként  

„Miért nem avatkoznak bele az emberiség anyái a háborúba? Nekünk, akik életeket adunk, meg kell akadályoznunk az emberi élet pazarlását”

Az „Anyák napját a békéért” minden év június 2-án ünnepelték, amelyet először a polgárháború és a francia-porosz háború ellen, valamint a határon túli dolgozó anyákkal való szolidaritás jegyében szerveztek meg. Az anyák különleges napja Howe tolmácsolásában alkalom volt a béke támogatására, Bostonban több éven keresztül ünnepelték is, idővel azonban halványulni látszott a népszerűsége, ezt követően pedig meg is szűnt. Ann Jarvis számára viszont az anyai közösségfejlesztés csak a kezdet volt. A polgárháború során női brigádokat toborzott, és arra kérte a résztvevőket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a békéért és a sebesültekért, függetlenül attól, hogy szeretett férjeik és fiaik melyik oldalon harcolnak. A fiatalabb Anna Jarvis 1878-ban mindössze tizenkét éves volt, amikor az édesanyját egy vasárnapi iskolában tanítani hallotta:

„Imádkozom, hogy egyszer valaki megalkossa azt a napot, ami minden évben az anyákról szól majd. A férfiaknak sok napjuk van, de az anyáknak egy sem.”

A fiatal Annában mély nyomokat hagyott édesanyja hitvallása, Ann halála után pedig figyelemre méltó kampányba kezdett. Leveleket intézett magas pozíciót betöltő férfiakhoz – köztük William Taft és Theodore Roosevelt amerikai elnökökhöz –, koncepciójához pedig jelentős anyagi támogatást kapott John Wannamaker philadelphiai kereskedőtől.

Kampánya sikerességét bizonyítja, hogy 1907 májusára anyák napi istentiszteletet szerveztek május második vasárnapján a nyugat-virginiai graftoni metodista templomban, ahol Jarvis anyja tanított, valamint a philadelphiai Wannamaker Auditoriumban, ahol közel 15 000 ember jelent meg. A szokás 45 államban terjedt el. Nyugat-Virginia kormányzója 1912-ben, Pennsylvania kormányzója pedig 1913-ban hivatalosan is kihirdette az anyák napját, a következő évben pedig megszületett a Kongresszusi Határozat is, amelyet Woodrow Wilson elnök azonnal aláírt.

Ann Jarvis azon vágyát, hogy a nők és anyák tiszteletére ünnepnapot szenteljenek, kisvártatva eltiporta a fogyasztói társadalom. A virágüzletek és édességgyártók agresszív reklámja kivívta Jarvis haragját, aki úgy érezte, hogy az ünnep eredeti mondanivalóját a haszonszerzés oltárán áldozzák fel. Emiatt – édesanyja és saját aktivizmusa ellenére – később azért küzdött, hogy az anyák napját töröljék a nemzeti ünnepek listájáról.

1972-ben egyébként az apák napját is hivatalossá tették az Egyesült Államokban, ezzel kiegészítve az anyák napját. Népszerűsége azonban korlátozott volt mindaddig, amíg a New York Associated Men’s Wear Retailers be nem avatkozott a promóció támogatásába. Az apák napja évtizedek óta ellenállásba ütközik, mind a fogyasztók, mind a kormányok részéről, akik egyszerűen az anyák napja sikerének megismétléseként tekintenek rá. A kitartó nyilvánosság azonban elvárásokat és új viselkedési szabályokat teremtett, ami végül megerősítette, hogy az apák napja legitim ünneplés, amelyhez bizonyos ajándékok és kiadások rituáléja is szükséges – akárcsak anyák napján. Egyébként az Egyesült Államokban az anyák napja továbbra is a fogyasztói kiadások egyik legnagyobb ünnepének számít.

Anna Jarvis portréja az 1900-as évek körül.  

Magyarországra az anyák napja ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta Amerikából. A legelső ünnepséget 1925. március 8-án tartották Budapesten, 1928-tól pedig hivatalosan is iskolai ünnepéllyé nyilvánították az országban. 1930-tól pedig már egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta az anyák napját, amely végül május első vasárnapjára került. 

Petri Pálné

Az anyák napja a háborúellenes megmozdulások mellett egyben a feminista mozgalmak dátuma is. 1968-ban Coretta Scott King, Martin Luther King Jr. felesége hátrányos helyzetű nők és gyermekek támogatására szervezett felvonulást ezen a napon, 1970-ben pedig női aktivista csoportok küzdöttek az egyenlő jogokért és bánásmódért.

Ann, Anna és Julia törekvései pedig változatlan aktualitással most is ugyanazt üzenik a világnak:

„ne feledjük a nők, az anyák erejének elismerését, és tiszteletüket az iránt, ahogyan ápolják a családokat, a közösségeket – és ahogyan a békéért küzdenek.”

Dsida Jenő: Hálaadás 

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

 Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

 Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! 

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!