Pünkösd

Pünkösdkor a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli, a népszokásokban pedig a nyárköszöntés az ünnep lényege.  

A pünkösd, mozgóünnep lévén, a húsvét idejétől függően május 10. és június 13. közé eshet. Nevét a görög pentekotész, vagyis az ötvenedik szóból kapta, ugyanis a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük ezt a jeles napot.

„Pünkösd napja az örömök napja, ezernyolcszáz ötvenhat év óta minden évben leszállnak az égi tüzes nyelvek az emberek lelkébe új elevenséget ömleszteni. Mivel is ünnepelhetnők meg e napot kedvesebben, mint a jó szív tiszta jó kedvével?”  – kezdte ünnepi beköszöntőjét Jókai Mór a Vasárnapi Újságban 1856-ban.

De mit érthetett vajon nagy mesélőnk „égi, tüzes nyelveken”? Ehhez kétezer évvel korábbra kell visszalapoznunk a kalendáriumban. Ahogy az írás tartja, ezen a napon, ötven nappal Jézus feltámadása után nevezetes dolog történt: a Szentlélek leszállt az apostolokra. Miután Mária és a tanítványok körülülték az asztalt, hatalmas szélzúgás támadt, majd lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek által mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, s különböző nyelveken kezdtek beszélni. Ettől fogva terjesztik az apostolok az igét. Ez tehát az egyház születésének pillanata.

Ám mivel a Szentlélek mindig is nehezen megfoghatónak bizonyult a pórnép számára, így, mint oly sok más egyházi ünnep esetében, a pünkösdhöz is elsősorban pogány eredetű, gyakorlatiasabb szokások tapadtak. Az egyház ezeket sok helyen tiltotta, ennek ellenére e piros betűs ünnep máig elsősorban a természet megújulása feletti pogány örömöt, a tavasz eljövetelét, a föld termékenységébe vetett hitet, és nem utolsósorban a szerelem diadalát jelképezi.

 – Pünkösd vasárnapján a falvakban az emberek zöld ágakkal díszítették a házaikat, és leveles bodzaágat erősítettek a szemöldökfára. Kétféle magyarázatot találtam erre – világosít fel Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató. 

– Egyrészt azért kellettek az ágak, hogy a Szentléleknek legyen hova leszállnia, másrészt, és máris a pogány babonáknál tartunk, hogy távol tartsák a háztól a rontást, boszorkányokat, ártó szellemeket. Különösen érdekes a zöldágjárás szokása. A fiúk és a lányok zöld ágakat lengetve vonultak a falu főutcájára, miközben a Bújj, bújj, zöld ág kezdetű dalt énekelték. Ezt a dalocskát ma már csak az óvodából ismerjük, ám száz évvel ezelőtt még élt a nép ajkán, és szorosan a pünkösdi hagyománykörhöz tartozott.

^{Vitnyéd, 1975. május 18. A vitnyédi általános iskolások pünkösdkor, egy ámbitusos ház udvarán népviseletbe öltözve (Fotó: Danis Barna/MTI)}

A májusfaállítás szokása is összefüggésbe hozható a pünkösddel. A legtöbb helyen ugyan már május elsején felállították a fákat, jellemzően a lányos házak elé, de a közterek, hivatalok, templomok előtt is szokásban volt, és pünkösdkor „táncolták ki”, azaz döntötték le őket. Ám Észak-Magyarországon, éppen a megkésett természet miatt, csak pünkösdkor jött el az állítás ideje. A legények ilyenkor éjszaka loptak az erdőről egy sudár, fiatal fát, majd a koronáját színes pántlikákkal feldíszítették, még egy üveg bort is felkötöttek rá, azzal leásták egy kerítés tövébe. Ezután napokig felváltva őrizték, mert nem mindenki vette a legények közül a fáradságot, hogy az erdőről hozzon fát, szívesebben csente el a már legallyazott, feldíszített májusfát a szomszéd udvaráról. Úgyhogy a legények sokszor az éjszakát is a májusfa alatt töltötték, a fejük alól csak nem lopják ki felkiáltással.

A magyar pünkösdi szokások elsősorban a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de a szokás egyes elemei (mint például a pünkösdi királyné-választás, vagy a zöldágazás) régebbi, pogány időkre nyúlnak vissza.

Magyarországon 1950-től 1993-ig csak pünkösdvasárnap volt munkaszüneti nap, 1993 óta pünkösdhétfő is az.Az ünnep liturgikus színe, a piros a Szentlélek lángjára, a lángnyelvekre utal. Az egyházi ikonográfiában pünkösd szimbóluma a lángnyelv vagy a galamb.

 Pünkösdi jelképek 

Pünkösdi rózsa

Az ünnep napján egyes helyeken pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egész évben egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.

Fehér galamb

A templomban sok helyen a Szentlélek jelképeként fehér galambokat engedtek szabadon.

Zöld ág 

Nyírfaágat, gyümölcságat, bodzát tettek pünkösdkor a házakra, az istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket.

Pünkösdi népszokások 

Tavaszköszöntés

Már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűztek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Néhol a lányos házakra tettek ki zöld ágakat.

Pünkösdi királyválasztás

A pünkösdi királyi címet az ekkor rendezett ügyességi versenyek nyertese érdemelte ki. Így szerezhető kiváltságok voltak:a pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, minden kocsmában ingyen ihatott, mert amit elfogyasztott azt a község fizette ki később. Általában ő lett a legények vezetője is az adott évben.

Jókai Mór Egy magyar nábob című regénye pontosan beszámol ezekről az egy évig érvényes előjogokról: a király ingyen ehetett és ihatott a kocsmákban, a kontót a közösség fizette; társai őrizték marháit és lovait; hivatalos volt az ünnepségekre; nem kapott testi fenyítést csekély vétség esetén; és nem utolsó sorban tisztelet övezte.

Pünkösdi királynéjárás

Eredetileg négy (később több) nagyobb leány körbevitt a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal.

Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak.

Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.

Pünkösdölés

Ekkor pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel.

A szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált.

A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.

Törökbasázás

Egy 10-12 éves gyermeket beöltöztetnek selyembugyogóba, turbánt kötnek a fejére.Égetnivaló kölyköt választanak erre a szerepre, aki amúgy is rászolgált a verésre.

Persze kitömik a ruháját szalmával, hogy ne fájjanak az ütések. Aztán összeláncolt kézzel vezetik végig a falun. Énekelnek, a basa ugrándozik, a fiúk meg zöld gallyakkal csépelik boldogan.

Rabjárás

A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy "Segéljék ezeket a szegény katonarabokat." Persze, ők is ajándékokkal térnek haza.

Falujárás

Ilyenkor a legények, felpántlikázott lovakon virágcsokrokkal a kalapjukban, házról-házra jártak egy kísérő fiúcskával, aki kosárral a karján, begyűjtötte az adományokat.

A sok tojástól, szalonnától, sonkától roskadozó kosarat a korcsmában az asztalokra kiborították és estére az egész falú népe óriási lakomát, és táncmulatságot rendezett belőle. A magyar nótát itt is cigány húzta.

Pásztorok megajándékozása

A gazdasági jellegű szokások közül pünkösdhöz fűződik sokfelé a pásztorok megajándékozása.

A helyi szokásoknak megfelelően bizonyos ünnepélyes formák közt a pásztorok bort és kalácsot szoktak kapni a gazdáktól a kihajtott állatok számának megfelelő mértékben.

Csíksomlyói búcsú

Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé.

A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

A csíksomlyói búcsú történeteIdén négyszázötven esztendeje, hogy 1567 Pünkösd szombatján lezajlott a hagyomány szerinti Tolvajos-tetői csata, amelynek eredményeként a székelyek megvédték katolikus hitüket, s ezen győzelmük emlékezetére rendezik meg évente a csíksomlyói búcsút (gyökerei a XV. század derekáig nyúlnak vissza), amely mostanára a Kárpát-medencében élő és a világ minden égtáján szétszóródott összmagyarság legjelentősebb vallási eseménye. 

Több százezren – olykor félmillióan! – gyűlnek itt össze, hogy Pünkösd szombatján a ferences-rendi Mária-kegyhely templom melletti Kissomlyó és Nagysomlyó közötti nyeregben vegyenek részt a szabadtéri misén, ahol a csíksomlyói Szűz Mária – vagy ahogy a csángók hívják: Babba Mária, a napba öltözött Boldogasszony – segítségét kérve, bűneiket megvallva és bűnbánatot tanúsítva nyerhetik el bűneik megbocsátását és lelki megtisztulásukat, miközben nemzetünk megmaradásáért is imádkoznak. 

A székelyek Szűz Mária kultusza igen nagy múltra tekint vissza, amelynek egyik legszebb tanúságtételéről számol be a Dubnici Krónika. Történt ugyanis, hogy 1345 nyarán Nagy Lajos király parancsára a székelyek betörtek Moldvába, hogy a tatárok ellen hadakozzanak. „Amikor a székelység felvonult, és a rettenetes tatár hordát meglátta, szívében elkeseredett, és így fohászkodott: – Szűz Máriám, segíts meg! Szent László király, harcolj velünk! És halljatok csodát: az ég meghallgatta a székelyek könyörgését. A pogány tatárok csodát láttak: a székelyek sorai előtt egy hatalmas vitéz jelent meg lóháton, fején aranykoorona csillogott, kezében csákányt tartott. A vitéz megsarkantyúzta lovát, szembevágtatott a tatárokkal, és csákányával törni-zúzni kezdte őket. Úgy csapott le rájuk, mint a villám, a legjobb vitézek viasz módjára olvadtak el előtte. A lovas vitéz feje fölött, a magas levegőégben egy gyönyörűséges asszony lebegett, fején aranykorona, ruhája olyan fényes, hogy az emberi szem elkáprázott tőle. A Jézus hitéért küzdő székelyeket a boldogságos Szűz Mária és mellette Szent László király segítette, így győzték le a pogány sereget.” 

A hagyomány úgy tartja, hogy 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyverrel akarta rákényszeríteni a Szentháromság-tagadó unitárius hitre Gyergyó-, Csík- és Kászonszék katolikus lakosságát. A fejedelem 1567 Pünkösd szombatján érkezett meg Székelyudvarhely felől Csíkba, miközben István, gyergyóalfalui plébános vezetése alatt a felfegyverzett székelyek Csíksomlyón gyülekeztek. Mialatt a Csíkszereda előtti Tolvajos-tetőn összecsapott a két sereg, az asszonyok, gyerekek és aggok a csíksomlyói templomban kérték a Szűzanyát, hogy segítsen rajtuk. A csatában a székelyek győzedelmeskedtek, s azóta ezen esemény tiszteletére tartják meg évről-évre a csíksomlyói búcsút. 

Idősb Cserey Farkas 1780-ban megjelent Geographia Mariana Regni Hungariae című munkájában a következőket írta a Tolvajos-tető mellett lezajlott csatáról: „Elszánák magukat [a székelyek], vagyonukat és életüket a régi szent hitüknek oltalmára s halálra lőnek készebbek, mint attól elszakadásra. Azt végezték, hogy ily utolsó veszedelemben az egész nép fejenként, kicsinytől fogva nagyig, házaikat, mindenüket otthagyván, e szentképhez [a csíksomlyói Szűz Máriához] gyülekezzenek, s egy szívvel-lélekkel könyörögjenek az Istenhez, hogy szentséges Édesanyjának – a magyarok égi Nagyasszonyának – érdemeiért tekintse őket ilyen nagy szükségükben. Egybe is gyülekezvén (…) s köszönték a boldogságos Szűzet az ő szentképében s alázatosan kérték, hogy segítené meg őket s nyerne malasztot Fiától a közelgő veszedelmek elhárítására. 

Híre érkezik azonban, hogy Udvarhely felől nyomulnának feléjük a hadak; ennélfogva kiválogattak maguk közül, valaki csak fegyvert foghatott s rendbe állították őket az ott kiterjedt szép mezőre; a fehérnépekre, az öregeknek, a gyermekeknek megparancsolták, hogy míg odajárnak, ezen helyről el ne távozzanak, hanem imádják Istent és kérjék, hogy tőlük a malasztot Anyjának érdemeiért mennyei segítségét meg ne vonja. A fegyveres nép hasonlóképpen imádkozva, eléje kezd vonulni János király hadának. Szembe találkozván, fegyverre kele közöttük a dolog, nem hagyá Isten az igaz ügyet, felülfordulának a csíkiek s a király hadának jórészét levágták, a többi nyakra főre visszaszalada. Elvégződvén a verekedés, visszafordulnak hazafelé a csíkiek, mikor közeledtek volna a klastromhoz, eléjök ment az ottan maradott nép, kimondhatatlan örömmel fogadták egymást s együtt zengő dicséretekkel a templomba sietének, hol a nagyhatalmú Szűznek szép képe előtt hálát adának az Úristennek, hogy őket az igaz hit üldözőitől megmentette. Történt a dolog 1567-ben pünkösd szombatján. Annak emlékezetére most is minden esztendőben azon a napon egybegyűlnek oda, de nemcsak Csíkból.” 

Az egyik legemlékezetesebb csíksomlyói búcsúra a második bécsi döntést követően került sor, amelyről a Csíki Lapok tudósítója a következőkben számolt be: „[1940.] szeptember 14-15-én tízezres tömegekben zarándokolnak el a székelyek a csíksomlyói ősi kegytemplomba, hogy hálát adjanak az Egek urának: Urunk, Istenünk, meghagytad érnünk ezt a napot. (…) Huszonkét év leírhatatlan szenvedése, nyomorúsága, megaláztatása s egymást érő keservei után feljött a székelyek napja. A Keleti Kárpátok véráztatta csúcsain és szorosainál magyar honvédek állanak őrt. Horthy Miklós katonái fáradhatatlanul, lelkesen, vidáman, öntudatosan menetelnek céljuk felé. Legendás Csaba királyfi igazságtalanul megtiport leszármazottjai lélekben együtt menetelnek a másfélezeréves hadak útján édestestvéreikkel: a honvédekkel. A székely lélek rejtett mélysége nap-nap után ujabb virágokat dob felszínre. 

Ezen a héten két felemelő, örökre felejthetetlen megnyilatkozása volt a székelyek lelkének. Egyik mélységes hitéből fakadt. Felemelő külsőségek között adott hálát Istenének a székely, hogy megszabadította a gonosztól. Másik a legfőbb Hadúrnak szólt. Fegyelmezett katonai menetben vonult el a csiki székelység a honvédek parancsnoka előtt s szemléltetően bizonyította: készen állunk! Hívjanak és megyünk! Menyünk[sic!] testvéreink felszabadítására, a haza védelmére, mert ezt a földet, melyet becstelenül megaláztak – ellenség lába nem taposhatja soha. (…) Évszázados hagyományok kötik a székelyeket Csíksomlyóhoz. Idők során a Szent Ferenc-rendi barátok tanították földmívelésre, betűvetésre, sőt sokszor korszerű katonáskodásra is a Hargita tövében számtalan ellenséggel küzködő népet. Hagyományainak megfelelően a székely bújában és örömében egyaránt Csíksomlyóra siet. A lelkekben mélységes gyökereket vert kegyhelyen keres és talál erőt az újabb kemény küzdelmekre. 22 esztendőn keresztül csendőrszurony, fenyegetés és terror ellenére minden évben elzarándokolt a nép Csíksomlyóra s vallási színezetben hírdette: ez a föld és lakói magyar és az is marad. Most a magyar feltámadás e jelentős útjánál a szabad székelyek arca Csíksomlyó felé fordult s várta »barátai« hívását. 

A jel nem maradt el. P.[P. = Pater] [Hajdu] Leander házfőnök egy héttel elhalasztotta a Mária névnapi búcsút, hogy a felszabadító honvédsereg oltalma alatt adhasson hálát a székelység az egek Urának! Végeláthatatlan tömegekben özönlött a nép szeptember 14-én Csíksomlyóra. Délután 3 órakor soha nem látott fegyelmezett tömeg állott fel, ősi viseletében kikerülésre. Ott volt a vármegye minden községe, sőt Felsőháromszék és Udvarhelymegye is nagy számban. A hatalmas menet közepén 22 esztendő után ismét magyar honvédek meneteltek. A körmenetet vezető Incze Domonkos alcsíki kerületi főesperesnek örömtől sugárzott az arca. Soha ilyen örömmel, hálatelt szívvel nem énekeltek a székelyek. Örömtől visszhangzottak a hegyek és a völgyek. A lelkek fölséges pillanatában szabadabban lobogtak a templomi zászlók, lengtek a nemzeti színek és szállott égfelé a hálaadó ima. 

Órákig tartott a körmenet. Még a klastrom elől el sem indult a menet vége, amikor az eleje a borvíznél várakozott. Szeptember 14 és 15-n közel 50,000 ember fordult meg Csíksomlyón. A Kissomlyó oldalából nagyobb budapesti újságíró csoport társaságában figyeljük a szemnek és léleknek egyaránt felejthetetlen látványt. Lelkünk a múltban kóborol, a mindég kemény, legtöbbször tragikus székely múltban. Képek váltogatják egymást. Kristály tisztán jelentkezik a gondolat: ez a nép meg tud halni hazájáért és hitéért egyaránt. A 22 esztendővel ezelőtt gőgös elvakultságukban békét diktáló, most teljes összeomlás küszöbén álló nyugati nagyhatalmaknak örökös szégyenfoltja marad, hogy ezt a népet, mely évszázadok hosszú során vére árán védte a nyugati kultúra fejlődését – rabszíjra fűzték. A székelység felejthetetlen körülmények között köszönte meg Istenének a szabadságot. Aztán P. [P. = Pater] Lukács Manszvét felhívására szent fogadalmat tett: ezután minden évben két búcsút tart. A pünkösdit és a Mária nevenapit.” 

A fentiekből következett, hogy 1945 után, amíg kommunista világ volt Romániában, addig nem engedélyezték a „magyar nacionalizmus és sovinizmus” látható jelét képező a csíksomlyói búcsút, ám a forradalom után változott a helyzet. Az 1990-es évek első felében még a hagyományos körmenetet tartották meg, ahol a keresztalják meghatározott sorrendben vonultak fel, a menet elején a gyergyóalfalusiakkal (mögöttük Gyegyó, Felcsík, Alcsík, Udvarhelyszék, Kászon, Háromszék, a Maros- és a Nyárád-mente székelyei, valamint a gyimesi és a moldvai csángók), s így járták meg a Kissomlyót. 

A mind nagyobb számban érkező zarándokok miatt 1993 óta a két hegy közötti nyeregben tartják meg a Pünkösd szombati szabadtéri misét, ahol a Makovecz Imre által tervezett Hármashalom-oltár áll, és ahol az ott egybegyűltek Isten szabad ege alatt imádkoznak a Trianonban és Párizsban igaztalanul szétszaggatott magyar nemzet megmaradásáért is.