Szent László királyunk uralkodása - egy magyar lovagkirály élete

I. László királyunk, - aki a források szerint erőskezű lovagkirályként határozottan vezette országunkat 1077 és 1095 között - egy zűrzavaros, harcokkal teli időszakban került a Magyar Királyság trónjára. Európát ekkoriban épp a pápa és császár (VII. Gergely és IV. Henrik) konfliktusa osztotta meg, mely valódi háborúkat eredményezett a kontinensen. Az invesztitúra harcok néven ismertté vált küzdelem elsősorban a két legfontosabb európai méltóság - a német császári cím és a pápai rang - hierarchiájának eldöntéséről szólt, másodsorban pedig a német birodalmi főpapok kinevezési jogának kérdését próbálta eldönteni. Eközben magyar honban a déli határokat a Bizánci Császárság, a keleti végeket pedig a besenyő - kun támadások veszélye fenyegette. Mindezeken túl hazánkban trónharcok dúltak, mi több a széthúzás jelei mutatkoztak. László képes volt kezében tartani az eseményeket: megvédte országunkat, sőt meghódította Horvátországot, közbenjárt István királyunk szentté avatásáért, több püspökséget alapított és szigorú törvényeivel a magántulajdon tiszteletére és a keresztényi európaiság elfogadására bírta a magyarságot. Alig száz esztendővel halála után, 1192-ben őt magát is szentté avatták.

Szent Lászlóval kapcsolatban négy dolog rögtön megragad bennünk, ha uralkodásáról olvasunk (vagy tanulunk): az egyik, hogy legendásan magas termetű uralkodó volt, aki a korabeli források szerint egy teljes fejjel magasodott ki a harcosai közül. (Pedig a király legfőbb hadvezérei, testtőrei és vitézei eleve nem a legalacsonyabbak közül kerültek ki.) A második lényeges eleme országlásának, hogy neki köszönhetjük Horvátország megkaparintását, mely aztán 827 éven keresztül (egészen 1918-ig) volt a Magyar Királyság része. Szent László uralkodásának harmadik fontos eleme: rendkívül szigorú törvényei, melyek gyakran rendelkeztek halálbüntetésről és csonkításról. Végül negyedikként meg kell említeni, hogy bár "üldözte" az ősi magyar hitet (a kereszténység megerősítése miatt), a középkori magyar legendák és mondák kiemelten őrizték meg alakját (pl csodaszarvas). De nézzük életét röviden.

Szent László élete

Szent László I. Béla királyunk és a lengyel Mieszko fejedelem leányának Richeza (Adelheid) hercegnőnek a fia a magyar történelem egyik legismertebb Árpád-házi uralkodója volt. Bátyjával Gézával együtt már huszonévesen részt vett unokatestvérük, Salamon elleni harcban. A konfliktus akkor kezdődött, amikor Géza és László apja, I. Béla beleegyezését adta ahhoz, hogy a trónon testvérének I. András királynak a fia, Salamon következzen ne pedig tulajdon fiai. Az alkut mindenki betartotta, ám egy Bizánc elleni hadjáratot követően (1071-ben) az unokatestvérek közt viszály támadt a zsákmány elosztását illetően. Kitört a polgárháború: egyik oldalon a hivatalosan uralkodó Salamon, a másikon I. Béla fiai: Géza és László herceg álltak.

A testvérpár végül, cseh és morva segédcsapatokkal összefogva nagy győzelmet aratott 1074 márciusában Mogyoródnál Salamon felett, így Géza elfoglalhatta a trónt, László pedig a dukátus területei feletti uralmat. (Az Árpád-kor első időszakában a trónra szán örökösök egy nagyobb tartomány, a dukátus felett rendelkezve készülhettek a valódi uralkodásra.) Salamon élete végéig, azaz további 13 éven keresztül, egészen 1087 tavaszáig nem törődött bele abba, hogy Géza és László birtokolják a szerinte őt megillető magyar trónt. Időnként kísérletet tett a visszatérésre, melyben sokszor erős támogatókat is szerezni tudott. 1074-ben például IV. Henrik császár csapatai segítették, ám Géza és László ekkor is legyőzték Nyitra mellett. Később a besenyőkkel összefogva próbálkozott, de ezen kísérlete is kudarcot vallott 1085-ben. Végül 1087-ben Salamon elhalálozott és ezzel végre László előtt megnyílt a lehetőség a valódi uralkodásra.

Szent László törvényei

László királyunk először kiadott törvénykönyvének (tévesen III. számmal jelölt) elsődleges célja a feudális tulajdoni rend kegyetlen szigorral való védelme, a pogányság maradványainak felszámolása és a feudális viszonyok megszilárdítása volt. A benne szereplő törvények több mint fele a tulajdon védelmével foglalkozott. A lopások büntetései közt gyakori volt az orr- kéz levágás, nyelvkitépés, szemkiszúrás, rabszolgaságba adás ... stb. Ha a tetten ért tolvaj bemenekült egy védelmet nyújtó templomba, megúszta megvakítással, de tízévesnél idősebb gyermekeit eladták rabszolgának. Ebben a törvénykönyvben szerepel első ízben a szabadokon belüli megkülönböztetésül, a nemes (nobilis) kifejezés.  

Másodszor kiadott törvénykönyve (II. számú) 1077 után született. Ebben is a magántulajdon védelme kapta a legfőbb szerepet: tyúkon felüli érték, illetve tíz dénárnál nagyobb értékű lopás miatt ezen törvénykönyv alapján már a tolvajt halálra kellett ítélni. Enyhébben ítélik meg a gyilkost, mert csak vagyonelkobzás lett a része. Ebből látszik, hogy tulajdonképpen nagyobb volt a tulajdon értéke, mint az emberi életé - ez utóbbi esetben a vérdíj érvényes. Kétharmadot adnak a megölt ember rokonainak, egyharmadot a gyilkos feleségének és gyermekeinek. Ha a bíró a bűnöst futni hagyta, mindenét elvesztette, és őt magát is eladták. Ellenben ártatlan ember felakasztása esetén csak az áldozat vérdíját kellett kifizetnie. Az egyházi rendű tolvaj büntetése kisebb, mint a világiaké.

A harmadszor kiadott törvénykönyve (tévesen I. számú) a bevezető szerint 1092. május 20-án kelt a szabolcsi zsinaton, melyen a király elnökölt. Elsősorban egyházi rendszabályokat tartalmazott. Legfőbb rendelkezése volt a 40 ünnepnap kötelező megtartása, az újonnan felszentelendő papok házasságkötésének tiltása, az egyházi 10-ed kötelező szedése, és a misétől távol maradók büntetése. Emellett a törvénykönyv védte az egyház vagyonát, tiltotta, hogy a zsidók keresztény feleséget vagy szolgát tartsanak felléptek a pogány áldozás ellen; korlátozta a sátorban való misézést; büntetendővé tette a nemi erőszakot, az erkölcstelen nőket és a boszorkányokat; rendelkeztek a királyi bíráskodásról.

László tehát országlása elején a törvénykezésen keresztül megszilárdította a trónját, s helyreállította az ország belső rendjét. Az ő uralma idején történt Gellért, István és Imre herceg szentté avatása (1083) illetve a káptalani rendszer létrehozása, mely az oktatás és a hiteles helyek (oklevélkiadások) szervezetét teremtette meg.

Szent László külpolitikája

A császár által támogatott Salamonnal - 1077 és 1080 közt - dúló viszálya miatt az invesztitúra háborúban a pápa pártjára állt, és a pápapárti német fejedelmek vezetőjének, Rudolf sváb hercegnek a leányát, Adelhaidot vette el feleségül. Ám később terjeszkedő politikába kezdett és így pápai engedély nélkül Szlavóniában Zágráb székhellyel püspökséget alapított, majd 1091-ben nővérének, Zvonimir horvát király (ur.1075-89) özvegyének hívására seregeivel bevonult a trónviszálytól dúlt Horvátországba, és országához csatolta azt. A birtokba vett horvát területek kormányzását unokaöccsére, I. Géza fiára, Álmos hercegre bízta. A magyar királyság fennállása óta ez volt az első hódítás. Horvátország meghódítása sértette a pápa, Bizánc és Velence érdekeit is, ugyanis mindhárom hatalom érdeklődött a térség felé.

Orbán pápa nyíltan sérelmezte László horvátországi beavatkozását és nem ismerte el a magyar hódítás jogosságát, mire a király átpártolt IV. Henrikhez, aki beleegyezett az erőviszonyok ilyetén megváltozásába. A balkáni hadjáratot azonban a Bizánc által felbiztatott kunok betörése miatt meg kellett szakítani, a hazatérő Lászlónak a Temes folyónál, majd Orsova mellett sikerül a támadókat legyőzni, s a csatában életét vesztette a kunok vezére, Kapolcs is. Ezt követően betört Bizánc területére, és elfoglalta a Morva és a Drina folyók közti földet, Szerém és Belgrád várakkal együtt.

Az utódlás kérdése

Élete utolsó hónapjaiban Szent László arra készült, hogy a Szentföldre megy, melynek felszabadítására érdeklődését 1093-ban IV. Vilmos toulouse-i gróf keltette fel, aki útban a Szentföldre Bodrog várában felkereste. Az időközben kitört cseh trónviszály azonban itthon marasztalta, s arra késztette, hogy rokona és egykori szövetségese, a cseh Ottó herceg fiának, Konrád brünni morva hercegnek nyújtson katonai segítséget II.(Přemysl) Břetislav cseh fejedelem ellen. E hadjáratban betegedett meg. Halálát megérezve örököséül testvére, Géza fiai közül Kálmánt választotta, amivel óriási bonyodalmakat okozott. A testvérek közül ugyanis egészen addig a fiatalabbikat, Álmost szánta a trónra. Az idősebbik fiút Kálmánt egyházi pályára készítették fel. Kálmán így egyházi neveltetést kapott és papi műveltséget szerzett, ami abban a korban messze meghaladta a nemesek, sőt uralkodók műveltségét is. (Ezért nevezték később "könyves Kálmánnak" utalva könyvekből szerzett, királyokhoz mérten magas tudására.) László haldoklásának idején Kálmán épp Lengyelországban tartózkodott, ahová Szent László pápa-ellenes politikája miatt, tüntetőleg távozott. A megváltozott végrendelet miatt azonban haza kellett sietnie. Meglepődött László döntésén, de végül elfogadta azt a koronával együtt. Álmos már kevésbé törődött bele az új helyzetbe és egész életében testvére ellen lázadt. (Álmos még Kálmán halála után, annak fia, II. István ellen is fellázadt.)

Szent László legutolsó, utódlását érintő döntésétől függetlenül - mely talán egy főúri hatalmi érdekcsoport hatására történt - egy tartalmas, izgalmas és hazánk szempontjából fontos uralkodási időszakot maga mögött hagyva, 1095. július 29-én a cseh-magyar határ közelében távozott az élők sorából, alig 49 évesen.

Szent László  hermája

Szent László királyunk 1095-ben halt meg, Nagyváradon temették el. 1192-ben III. Celesztin pápa avatta szentté. A szentté avatását követően a sírját felnyitották, testét az őt megillető díszes sírba helyezték, ám fejét egy külön ereklyetartóba tették, hogy vallásos tisztelet tárgyává tegyék. Az eredeti ereklyetartót, mely fából készült, egy tűzvész 1406-ban elpusztította, ám a koponyának szerencsére nem esett baja. A ma látható hermát Zsigmond királysága alatt készítették, a koponyát ezüsttel vonták be, ám a legfelső részét szabadon hagyták, hogy ott megérinthető legyen. Ezt a felül nyitható elkészítés tette lehetővé.

A herma később a Báthory családé, majd 1606-ban - Naprágyi Demeternek köszönhetően - a győri püspökségé lett, mivel őt nevezték ki Győr püspökének. A mellszobrot Prágában restaurálták, amelynek során kicserélték a koronán található igazi drágaköveket. Ez után a török megszállás miatt Borostyánkő várában őrizték, majd 1945 után visszakerült Győrbe. A 15. század végén az állkapcsot elválasztották a koponyától, és azt Bolognában őrzik. A nyakszirtcsontból Zichy Ferenc püspök 1775-ben egy darabot a nagyváradi székesegyháznak adományozott, és azt ott szintén díszes hermában őrzik. A herma 1861-ben új helyet kapott a Hédervári-kápolnában, új oltáron, díszes üveggel borított tartóban helyezték el. Jelenleg a győri bazilikában található.

Szent László pénze (monda)

Történt egyszer, hogy a vérszomjas, pogány kunok erős ostrom alá vették Kolozsvárt, és egy idő után igencsak szorongatták a várost. Mikor Szent László király értesült a bajról, nyomban harcba hívta a magyarokat, erős sereggel támadt az ostromlókra. Vitézei remekül küzdöttek, ütötték-vágták az ellenséget, a kun horda futásnak eredt. Nyomukban a magyarokkal. Veszettül aprították a menekülőket, nem volt kérdés, hogy mind egy szálig levágják őket. Ekkor a kun vezérnek mentő ötlete támadt, megnyitotta tarisznyáját, és mintha csak magot vetne a barázdák közé, úgy szórta szét a sok zsákmányolt aranypénzt.

A magyarok eszét elvette a pénz

Megértették harcosai is, így tett mindegyikük. Számításuk bevált, a magyarok eszét elvette a kapzsiság: kunról, dicsőségről megfeledkezve leugráltak lovaikról, kapkodták fel a heverő aranyat. Hiába dörgött László király, hogy hagyják kincset, megvárja az őket, űzzék-vágják a kunt, szavára senki nem figyelt.

Megállt a pogány is, csapatait elkezdte rendbe szedni, és már-már visszacsapott a földön csúszó-mászó tömeggé aljasult magyarokra. A szent király ekkor Istenhez fordult: "Uram, te segíts meg, éretted harcoltam!" Minden arany ebben a pillanatban kővé változott. A magyari vitézeket ismét elöntötte a harci láz, farkasként vetették magukat az ellenségre, kiűzték messze a határon túl. Azon a környéken sokáig mutogatták a kővé vált érméket, amit azóta is Szent László pénzének neveznek.

Parányi óriás

E nép ajkán fennmaradt történetben az a szép, hogy igaz. Persze nem szórul szóra, de tény, hogy a királynak többször meggyűlt a baja az országba törő kunokkal, és Szent László pénze tényleg létezik.

A Szent László Napokon a lovagkor jellegzetes momentumai lesznek megtekinthetők. Lesz lovagi tábor, gyerekeknek hagyományőrző játszóház, jurták kerülnek felállításra, mesterségek bemutatóit lehet megtekinteni. Akik a zenét kedvelik, azoknak sem kell messzire menniük, hiszen egész nap koncertek a nagyszínpadon.
Ezen a napon minden korosztály megtalálja azt a programot, amelyre a kellemes kikapcsolódást biztosítja számára. Érdemes Győrbe ellátogatni és részt venni egy hangulatos történelmet idéző eseményen ahol még a lovagok életébe is betekintést nyerhetünk.  

1939. Szent László körmenet Győrben