Valentin-nap

A Bálint-nap, vagy ahogyan amerikanizált formában használjuk, a Valentin-nap eredete rendkívül bizonytalan, akárcsak azon keresztény ünnepek sokasága, amelyek valamilyen római kori rítushoz kapcsolódnak. 

Szent Bálint napján, február 14-én tartják az angolszász országokban a Valentine's Day ünnepét, amely a 20. század második felében a világ más részein is elterjedt. A Valentin-nap ma azt jelenti, hogy a szerelmesek megajándékozzák egymást, kivéve például Finnországot, ahol inkább a barátok üdvözlik egymást levelezőlapokon. 

Akárcsak a karácsony esetében, a Bálint-napnál is felmerül, hogy a római katolikus egyház tudatosan helyezett-e egy pogány ünnep közelébe egy fontos keresztény napot. A római tavaszkezdet, a megtisztulás ünnepe volt ugyanis a Lupercalia, a rossz kiűzése, a tél végének megünneplése. 

Tavaszkezdet Rómában 

Ez a római tavaszkezdet gyakorlatilag mára egybeesik a Bálint-nappal.

A megtisztuláshoz kapcsolódó rítusok egyébként is télen sűrűsödnek. A rossz kiűzése már a szilveszteri-újévi kereplésben, tülkölésben ugyanúgy kimutatható, mint a farsangi hagyományokban, például a busójárásban Mohácson vagy a húsvéti kisze-baba elégetésében, „kihajtásában” például a palócoknál. Rómában a február közepén ünnepelt Lupercalia is ilyesfajta „célt” szolgált, hiszen a rítusoknak régen többnyire meghatározott funkciója volt a társadalomban. 

A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon. A history.com kicsit másképp számol be minderről: szerintük kecskét is áldoztak a római ünnepen a Luperci elnevezésű papok, miután ez az állat a termékenység szimbóluma volt. A megtisztulást viszont egy kutya feláldozása segítette elő hiedelmeik szerint. A leölt kecske bőréből valóban szíjat hasítottak, és ezekkel a szíjakkal fiatal fiúk inkább csak meglegyintették a lányokat a termékenységi rítus szerint. 

Ezt az ünnepséget váltotta fel idővel a Bálint-nap keresztény hagyománya, amely Nyugat-Európában erősebben élt, mint Magyarországon. Nálunk elsősorban a betelepült németség tartotta egyes helyeken Szent Bálint ünnepét, de általánosnak és tömegesen elterjedtnek semmiképpen sem mondhatjuk a kultuszt itthon. Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén. A Töttös közelében található Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon. 

A magyarok is ismerték azért ezt az ünnepet. A "nyavalyatörésre" (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet. 

Homályba vész a névadó 

Ahogyan az ünnep eredete, úgy a Bálint-nap névadója is a homályba vész. Teljes bizonyossággal nehéz lenne azonosítani azt a személyt, aki a Valentin-napi hagyományok kötődnek. (Ebben a tekintetben a Mikuláshoz hasonlít egy kicsit a Bálint-nap.) A legfőbb gondot az okozza, hogy Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) akár három is lehetett az ókori Római Birodalom hanyatlása idején, a kereszténység megjelenésekor, illetve kicsit később. 

A három Valentinus nevű keresztény mártír közül az egyik egy pap lehetett Rómában, egy másik talán püspök volt Interamnában (a mai Terniben, nem messze Rómától), a harmadik vértanú pedig Africa provinciában élhetett. A szent személye, illetve születési helye és ideje sem pontosan ismert, halála pedig szintén bizonytalan. 

Bálint neve mindenesetre nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán, viszont 496-ban – mások szerint 498-ban - I. Gelasius pápa már elrendelte az ünnepét, s Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje lett. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ez a nap azonban ma is Bálint, illetve Valentin névnapja. 

Különböző magyarázatok 

A Bálint-napi szokások eredetét sokan azzal magyarázzák, hogy Szent Bálint, Terni (Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Egy történet szerint ugyanis - mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték - Bálint a hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását, majd február 14-ei kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, „A te Bálintod(tól)” aláírással. 

Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata a Wikipedia szerint. A history.com a Valentin-nap egyik legendáját a Kr. u. 3. századra vezeti vissza. Eszerint Valentin (Bálint) pap volt II. Claudius császár idején. A császár ekkoriban határozott úgy, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosak, ezért a fiatalabbak számára egyszerűen megtiltotta a házasságkötést. Bálint azonban igazságtalannak gondolta ezt, és II. Claudius akarata ellenére, titokban továbbra is összeadta a fiatal párokat. Amikor rájött, hogy mit tesz, a császár halálra ítélte őt. 

Más történetek szerint viszont Valentin segített a keresztényeket kiszöktetni a rómaiak börtöneiből, ahol a foglyokat rendszeresen verték és kínozták. Bárhogy is történt mindez, a history.com szerint Bálint alakja egy szimpatikus, hősies és legfőképpen: romantikus figurát sejtet. Ezért lehetett Valentin a középkori Angliában és Franciaországban rendkívül népszerű szent. Angliából a kultusz aztán átterjedt Amerikába. 

Madarak ünnepe? 

Franciaországban és Angliában a középkorban azt gondolták, hogy február 14-én kezdődik a madarak párosodási szezonja, mindez tovább erősítette az ünnep romantikus vonásait. Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje” című költeményére nyúlik vissza. Ez 1383-ban feltehetően II. Richard király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült. A mű szerint a madarak épp ezen az ünnepnapon Triász, a természet istennője köré gyűlnek, hogy így mindegyikük egy társra találjon. 

A legrégebbi ismert Valentin-napi üdvözlet egyébként írásban Károly orléans-i hercegtől maradt fenn: a londoni Tower börtönből feleségének írt levele 1415-ből származik. A levél egy kéziratgyűjtemény részét képezi, a kollekciót a londoni British Library őrzi. 

Egymilliárd üdvözlet 

Nagy-Britanniában a XVII. században vált rendkívül népszerűvé a Bálint-nap. Az amerikaiak az 1700-as évektől kezdték a kézírásos „valentine”-eket írni, az első tömegszériában készült lapok viszont az 1840-es években jelentek meg, Esther A. Howland jóvoltából. 

Jelenleg körülbelül egymilliárd ilyen képeslapot, üdvözletet juttatnak el egymáshoz a szerelmesek, akiknek az ünnepévé alakult fokozatosan a Valentin-nap. (Ezzel a 2,6 milliárdos forgalmú karácsony mögött a második helyen áll ez az ünnep.)