Lucaszék

Találtam egy régi történetet, a szabadhegyi lucaszékről, amelyet aztán megírtak a korabeli lapok és azóta is különböző hiedelmek kapcsán, fel is emlegetnek. Perger Gyula írta meg, kicsit az 1900 -as évek nyelvezetével. A történetből kivettem a hivatalos vizsgálati anyag másolatait, így hat oldalnyi olvasni való maradt.     

A Győri Hírlap 1900. december 29-i száma szenzációs hírt közölt olvasóival, a "szabadhegyi csodá"-ról. Eszerint: 

".....Bölcs Kálmán király ama mondásnak, hogy:" De strigis vero, quae non sunt, nulla questio fiat!" úgy látszik még most is kevés a respektusa. Mert ebben a felvilágosult században is vannak még elegen, kik hisznek a babonákban s félnek a boszorkányoktól és ördögöktől. Példa erre a szabadhegyi eset, mely karácsony előestéjén esett meg. 

Mindenki hallotta hirét a Lucza székének. E hiresneves széknek faragását Lucza napján, deczember no 13.-án kell megkezdeni s ugy folytatni, hogy a szék csak karácsony előtt való napon legyen kész, mert egyébként bűvös ereje nem lesz. Karácsony éjfélkor aztán, - ugy tartja a beszéd, ha feláll valaki erre a székre, az belát a jövendőbe s életének ezután vaió forgását megtudja teljesen. 

Hát Szabadhegyen ilyetén Lucza-szék készítésére határozta el magát Kovács Béla, a 9-ik huszár-ezred egyik köz-vitéze. Megcsinálta a Lucza-széket s karácsony éjjelén bevitte a templomba; reá állott s egy ideig azon hallgatta az éjféli misét. De nem sokáig hallgatta, mert egyszerre csak kirántotta a kardját s elkezdett azzal vagdalózni jobbra is, balra is. Amint a huszár mondja - a Lucza-székén állva -boszorkányokat látott, kik nagy szarvaikkal felakarták ök-lelni. Ezek ellen védekezett s a kardját ezért húzta ki. De szerencsére az élével nem talált senkit, mert a közelében álló idősb Czelter János mihamar lefegyverezte. Az ájtatoskodó hivek között persze nagy lett erre a riadalom. A kard-jától megfosztott huszár pedig, betelve a boszorkánylátástól - elhagyta az Isten házát. Kisvártatva aztán Markusz Károly és Robinszky Lajos közhuszárok jöttek a templomba s követelték a Kovács Béla kardját. Nagy csetepatét csináltak, teljesen megzavarva az isteni tiszteletet. A kivezényelt rendőrök fékezhették meg csak őket, Havle huszárőrmester se-gédkezésével. A garázdálkodó huszárokat feljelentették, a csodatévő Lucza-széke pedig a városházára került....." 

Eddig a hírlap tudósítása.

 A történet folytatását, az arra vonatkozó dokumentumokat a Győr-Sopron megyei Levél- tárban őrzött Polgármesteri iratokból ismerjük.

 Az újságcikk nyomán, Szalay Imre. a Nemzeti Múzeum igazgatója azonnal táviratozott Zechmeister Károlynak. Győr Polgármesterének. Zechmeister január 3-án már arról számolhat be, hogy a szükséges intézkedéseket megtette. így másnap Szalay már a lucaszéknek a Nemzeti Múzeumba való szállításáról intézkedhetett. Egy távirat-fogalmazvány tanulsága szerint Zechmeister január 19-én el is juttatta Budapestre a corpus delictit. Február 4-én Szalay megköszöni a küldeményt, s ezzel az ügy hivatalos része lezárult. Bár az esetre való emlékezés az idő múlásával halványul, nem minden tanulság nélkül való a lucaszék, s hagyományvilágának utóélete.

Sebestyén Gyula, 1909-ben, az Ethnographiában hívja fel a kutatók figyelmét arra, hogy " Az ország nyugoti felében a magyarság még általánosan ismeri a Lucza-széket. Mikor valamire rámondják, hogy "valóságos Lucza-szék": akkor mindenki tudja, hogy az a valami azért "Lucza-szék", mert lassan készül.  

A Lucza-széket ugyanis 13 határ 13 fajta fájából 13 napig faragják. Kezdik a szék ülőlapján (1-só fa), folytatják a négy lábon (2-5-ik fa), minden lábát két ékkel erősítik az ülőlapba (6-13-ik fa). A faragás Luczanapjának (deczember 13-ikának) előéjjelén éjfélkor kezdődik és tart karácsony (deczember 25.) előéjjelének éjféli miséjéig. A 13-ik fából kifaragott utolsó ék tehát deczember 24-én készül el és a misére hívó harang megkondulásakor, vagy már bent a templomban üttetik bele a szék negyedik lábába. A szék körül a tulajdonosa fehér krétával kört kerít, hogy a kör megvédhesse a boszorkányok esetleges támadásától. Az így elhelyezett szék szerepe a nagy mise alatt kezdődik, mert tulajdonosa csakis a szentség felmutatása előtt áll fel rá, hogy a szentségtől iszonyodva visszaforduló boszorkányokat megláthassa. Mert a néphit szerint az ilyen bátor vállalkozó nemcsak az elforduló arczokat látja, hanem látja még azt is, hogy melyiknek milyen szarva van; sőt ha sok boszorkány akad a falubeliek közül, akkor még a sok szarv gyakori összekoppanását is meghallja. Mivel a boszorkányok tudják, hogy ilyenkor fel lehet ismerni őket, nagyon megfigyelik, hogy nem leskelődik-e rá valamely Lucza-székes. Ha aztán valakit meglátnak, akkor abban bizakodva, hogy ők láthatatlanok, a széken állót megtámadják, a fehér korból kirántják, vagy reá lesnek és széttépik. Ezért történt meg pár évvel ezelőtt, hogy a Győr melletti Szabadhegyen, egy hallucináló huszár kardot rántott és összekaszabolta szomszédjait. (Lefoglalt Lucza-széke most a M. Nemzeti Múzeum néprajzi osztályában őriztetik.) Az akit a boszorkányok észre nem vettek, székét ismét ruhája alá rejti és a mise után gyorsan hazafut, hogy a széket az e czélra külön befűtött kemenczébe dobja. Mivel az utóbbi gyakorlat érthetővé teszi, hogy a Lucza-szék miért készül titokban és hogy a használat után miért szokott eltűnni nyomtalanul. 

Sebestyén közlésében nehéz elkülöníteni a Dunántúlon általánosan ismert, a lucaszékhez kapcsolódó képzeteket a mi konkrét eseményünk körülményeitől Nem csoda hát, hogy hat évvel később. 

Róheim Géza a lucaszékről írott összefoglaló tanulmányában szinte szó szerint átvette Sebestyén közlését, a szabadhegyi lucaszékre vonatkoztatva annak adatait, így válhatott azután problémássá a székalkotó elemeinek, illetve a felhasznált faféleségeknek a száma, hiszen 'Dr. Hollendonner /A Műegyetem Növénytani Intézetének tanára/ a következőképen határozza meg a szék alkotórészeit: 

. iuczfenyő (Picea excelsa). 1 akáczfa, III. gyertyánfa, IV. tölgyfa, V. bükkfa. VI. nyár- vagy fűz- és akáczfa. VII. gala-gonya, VIII. nyár vagy fűz. IX. orgona és kőrisfa. A szék tehát kilencz-féle fából készült Magassága 35 cm. hossza 26 cm, szélessége 23 cm (A fedőlap méretei.)" 

Róheim megjegyzése, miszerint: "dr, Sebestyén adata 13-féle fát emleget, a lucaszék kilenczféléből készült! A két szám közötti ingadozás." , nemcsak Sebestyén adatainak félreérthetöséget bizonyítja, hanem rámutat Róheim koncepcionális tévedésére is. Mert bár a növénytani meghatározás bizonytalanságai ellenére is valóban kilencféle fát említ, a meghatározás idején tizenegy alkotórészt lehetett megkülönböztetni. s ezt Róheim - mint gondolatmenetébe nem illő adatot - figyelmen kívül hagyta. Pedig nagyon elképzelhető, hogy eredetileg tizenhárom darabból készült tárgyunk, hiszen két lábát két-két ékkel rögzítették, míg a másik kettőben már csak egy-egy volt a vizsgálat idején.

 A szabadhegyi lucaszék szakirodalmi "karrierjénél" fontosabb azonban az esethez térben és időben közeli, hasonló témájú gyűjtések vizsgálata A Folklore Fellows 1914-es győri adatai szerint. Holiómajofban a helyiek úgy tudták, hogy:  "Éjjel 12 órakor. Urlelmutatáskor a lucaszéket a templomba viszik, és aki arra áll. meglátja a rossz lelkeket, akik háttal fordulnak a szentség felé. Mikor kimegy a templomból, kölest szór el, míg ezt felszedik elmenekül. Ha nem vigyáz, széttépik" 

Ugyanez időben. Márkus Mihály győri polgár már kerek történettel szolgált:

- "Még én ismertem azt a legényt, aki lucaszéket csinált, ó maga mondta el nekem, tehát valóban igaz és nem tréfa. A széket éppen 13 napig kell csinálni, még pedig úgy. hogy mindennap csak egy rész legyen kész; mert a szék éppen 13 részből áll: négy láb,négy lyuk,négy ék, és az ülőkéje. Miután elkészült, fogta a széket a hóna alá és ment az éjféli misére, hogy ott boszorkányokat lásson. Egy öregasszony - a ki boszorkány volt - kérdezte tőle, hogy mit akar. minek az a szék - pedig tudta mirevaló a legény azt felelte neki, hogy a padokat úgyis elfoglalják, te-hát ő majd ráül a székre. Jöttek a misére az asszonyok, köztük tizenhárom boszorkány. Mindegyik feléje köpött mikor látta, hogy ez őket meg akarja lesni. Leült a székre a szenteltvíztartó mellé. Csakis maga látta, hogy az ördögök, a boszorkányok mit incselkednek vele, fel akarják lökni szarvaikkal. Mikor pedig a mise közepe volt, a legszemtelenebbül bántak vele. A pap körül és az oltár körül meztelenül ugrándoztak, szitkozódtak, köpködtek, seggüket verdesték. Mikor pedig a misének vége volt, a boszorkányok és ördögök abbahagyták a gyalázást és elmentek." 

A konkrétan Szabadhegyre vonatkozó luca hagyomány elemeit Zalka György jegyezte fel 1943-ban. Közlése szerint: 

..."Luca napkor a tizenhárom éves gyerek vesszőve, vagy söprüve cucájjon be a tikólba. hogy a tikok jó tojók legyenek. Ezáltal a tikokon a boszorkány rontás se fog." 

Szintén e naphoz kapcsolódik,

... "hogy  a rígebbi időkbe, különösen a hatvanas - hetvenes évekbe, szokás vót Szabadhegyen a lucaszék kíszítíse. Ezt a Luca naptú kezdve tizenhárom napon átt. tizenhárom féie fábú csináták. Aki erre az ífíli misén ráát, a' meglátta. hogy a faluba ki a boszorkány* 

Zalka, témánk szempontjából két rendkívül fontos adatot is feljegyzett. Az akkor 63 esztendős Zalka Ignácné. - a gyűjtő nagyanyja - arra is emlékezett, hogy * Luca naptyán a gyerekek pár fillérért színes kártyákot árúnak, ezen a lucaszék kípe. és e vers látható: 

"Tizenhárom nap kíszűt.

Tizenhárom fábú épút.

Tizenhárom szerencséje annak lesz.

Aki ebbű a lapbú vesz "

 A nagymama emlékező szemtanúként a szabadhegyi huszár történetét is elmondta:  

- " 1900. vagy 1901-ben történt Szabadhegyen, hogy e Radeczky vagy Nádasdy huszár nem tom biztosan  Luca napkor ekezdett e lucaszéket csinált Tizenhárom napig kíszítette. Pontosan az ífíli misére el is kíszűt a lucaszék. Urfölmutatáskor a huszár fölát a lucaszékre. s a zsebibe magávó hozott mákot az emberek közé keszte szórni. Eccercsak szemei forogni kezdtek, hertelen előrántotta kardját, és jobbra-balra vagdalózni kezdett vele. össze-vissza kiabát tücsköt-bogarat. A templomba zűrzavar keletkezett. Három-nígy markos legíny lefogta és kivitte a huszárt a templombú. Hiták a mentőket, mer a huszár annyira bekípzete magának, hogy láttya a boszorkányt, hogy tényleg látto is. és megőrűt" 

A gyűjtő megjegyzése szerint e történetet nagyanyján kívül még mások is elmondták. 1943-ban tehát még élő, résztvevő szemtanúkat sikerült megszólaltatni a "szabadhegyi csoda" ügyében. 

A feljegyzésből azonban nem derült fény arra, hogy az egyedülálló luca napi "kártya árulás szokása" meddig és milyen körben dívott. Ez ügyben a szabadhegyi plébánia irattárának feljegyzései adtak segítséget. Szerencsénkre a szabadhegyi História Domus írása nem volt folyamatos. 1950-ben visszamenőleg rekonstruálták a plébánia történetét. 

E dokumentum igazolja, hogy a lucaszék története fél évszázaddal a valós esemény után. még mindig aktívan élt a hívek emlékezetében, s választ kapunk a verses kártya eredetére is. 

"Kostyán esperes-plébános idejében országos hírt vert fel a szabadhegyi "lucaszék". Éjféli mise alatt egyik, a kilencedik közös huszárezredben szolgáló őrmester a régi kis alacsony templomban ráállította egyik alantasát. Ez a gyenge idegzetű közhuszár idegrohamot kapott és kirántott kardjával el kezdett vagdalkozni. A szabadhegyi hívek szerint szembe találta magát az ördöggel, az ellen vagdalkozott.      A még jelenleg életben levők között is van olyan asszonyi személy, aki komolyan állítja, hogy ez alkalommal látta az ördögöt, amint patkánylábhoz hasonló lábaival kúszott fel a szószékre és onnét a mennyezetre. Az esetben szereplő közhuszár pár nap múlva az idegsokkba belehalt. Az időkben külön képes levelező lapok is kerültek a szabadhegyi lucaszékről forgalomba." 

A feljegyzésből sajnos nem derül ki, hogy ez az egyedülálló "szokás" meddig ós milyen körben dívott Szabadhegyen, de utólagos gyűjtéseim szerint még az 1910-es években is árulták a kártyácskákat. 

1991 decemberében sikerült megszólaltatnom a "szabad-hegyi csoda" ügyében Venesz Lászlóné. Lung Máriát, aki még hitelesen hívő emlékezőként idézte fel az eseményt. Elmondása szerint gyermekkorában "Kostyán esperes úr minden évben megmutatta a gyermekeknek a templomba a huszár vágásának nyomait. Alacsony templom vót és a kórusnál ott lógott a stukatúrnál a nád meg minden." 

A lucaszék készítéséről, s az eseményről úgy mesélt "ahogy az öregektől hallotta: ...."Nagyanyám meg a szüleim templombajáró emberek vótak, tülük hallottam Vót itt valami Váci nevű őrmester, akinél szolgált egy falusi huszár. Ezzel a huszárral Licaszéket köttetett. Mer úgy kőll csinálni, mind a fülest. Minden nap egy darabot köilött hozzátenni, tizen-három napig, minden nap köilött csinálni valamit Hát ez a falusi huszár az íféli misén fölállt a székre, aztán vagdalt a kargyával, leverte a stukatúrt..."

Egy kiló mákot köllött elszórni a gyöpös templomudvaron, hogy meg ne fogják a boszorkányok. Ez a huszár asztán megőrűt.       "A Vácit még én is ismertem, mer amikor leszerelt, itt Szabadhegyen vót kanász."

Mária néni határozottan állította, hogy a lucaszéket fonni, "kötni" kellett, s mint mondotta:" (ezerkilencszáz) tizenkettő-be Pesten vótam a Szent István körmeneten, ami kor láttam is a múzeumba a szabadhegyi lucaszéket." 

Jankovics Andrásné édesapjától, Nagy Andrástól hallotta a Szabadhegyen történteket.' Az esemény idején 16 éves fiatalember szemtanúként a következőképpen örökítette át a vagdalkozó huszár történetét. 

- "A régi templom mellett volt egy ház, a Czap József lakott ott. Ott szoktak összejönni a fiatalemberek karácsony este, hogy fönn maradjanak az éjféli miséig. Mikor kijöttek a barátjától, ahol a gyógyszertár van, ott volt a laktanya - onnan jött egy közkatona, akit követett két őrmester. A templomban az őr-mesterek beültek a hátsó padba, a katona meg ott maradt hátul, valami volt a kabátja alatt. Úrfeimutatáskor a katona felállt a lucaszékre - mert az volt nála - és elkezdett a mennyezet felé vagdosni a kardjával. / A lucaszék tizenhárom nap tizenhárom fából készült; 

Az asszonyok nagyon megijedtek, menekültek az oltár felé. Kostyán esperes - aki nem tudta mi baj van - azzal nyugtatta őket "Ne féljetek ti kicsi hitűek. Jézus is lecsendesítette a háborgó tengert, nem szabad mindjárt pánikba esni."

A közkatona zsebébe mák volt. Felvette a lucaszéket, hogy a mákot szétszórja. A plébániától az ötödik háznál a Braunnénál már be volt fűtve a kemence, hogy ott elégetik, mert el kellett égetni a lucaszéket. De a katona rosszul lett, nem tudta már elérni a házat. Meg is őrült és meghalt. A két őrmestert, mert azok voltak az indítványozói, nagyon megbüntették. 

Ez után az eset után jó darabig nem is volt szentséges mise." 

A két másodgenerációs emlékező elbeszélésében jól meg-figyelhető a történethez kapcsolódó elemek keveredése. Nyilvánvaló, hogy az esemény hírének elterjedésében a korabeli sajtóhír mellett az is szerepet játszott hogy a Szabadhegyen állomásozó huszárok viszonylag széles körben örökíthették tovább az éjféli misén történteket.

 Sulyok Valéria 1966-ban a szabadhegyi történet nyilván való folklorizációjára hozott gyönyörű példát. Az akkor 77 éves Bedő Bertalan kisbarti lakos mesélte a következőket:

  - "Mikor olan 18 éves vótam - mondta Bertalan bácsi -gyüttek a huszárok ide a faluba. Osztán mindig azon töprengettek, hogy ük nem fínek az ördögtü sem. Osztán annyira, hogy ittmaradtak égiszén karácsonyig. Karácsonykor osztán kita-álták asztotat, hogy ifili misén meglesik a boszorkányokat a templomban. Aszondja a huszár, hogy az mind háttal áll az oltárnak. Luca széket köllött 13 darab fából csinálni de ugyancsak 13 télinek köllött lenni, nem egyformának. A hu-szár mikor tartotta a pap az ifili misét, úrfelmutatáskor fölállt a Luca-székre. A huszárt me le akarták rántani a boszorkányok. Az meg elkezdett kardjával vagdalódni. Mikor osztán vagdalódott huszártársai levették a Luca-székről. Akkor osztán abbahagyta a vagdalódást mert hogy nem mentek feléje a boszorkányok. Hát mit csináljak? Haza kő gyürmi, haza kő gyürmi, de az úton is akarták bolygatáni (bántani).

 Hát aztán a huszárnak eszébe jutott az, hogy hozzanak valahunnan egy félkiló mákot, mert akkor nem tudják bántani üket. Hát az ment hátul a boszorkányok meg utánuk. Az meg szórta a mákot, azoknak meg azt a mákot össze kellett szedni. Igy osztán nem tudták a huszárt megkeríteni (megfogni) mert mire hazairt. letelt az idejük"

 Valószínű, hogy több Győr-környéki lucaszékről szóló elbeszélésben is megtalálható a szabadhegyi eseménynek folkkxizálódótt változata, a paraszti történeti szemléletre jellemzően összemosva, transzponálva térben és időben. 

A szabadhegyi lucaszék históriája biztosan nem ért még véget. Az emberi emlékezetben lappangó tudás még számos meglepetést tartogathat számunkra. A valós esemény, s "utóéletéinek vizsgálata azonban talán így sem volt hiábavaló.

Forrás: Győri Hírlap 1900. december 29-i száma