Pándzsa - patak
Szabadhegy egyetlen "folyója" a Kis Pándzsa
A 29,3 km hosszú Pándzsa közvetlenül a Rába, ezen keresztül a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik, s a Duna-völgy pereméről vezeti a vizeket a Győr határában lévő Rabkerti-tavon át a Rába folyóba, majd ezen keresztül hazánk legnagyobb folyójába. Párhuzamosan a nyugatra található Sokorói-Bakonyérrel, a keleti Cuhai-Bakony-érrel és a még keletebbre fekvő Concóval délkelet-északnyugati folyásirányt vesz fel, s útja során tíztelepülést érint. Vízgyűjtő területe 258 km 2.
A híres forrás, a Béla-kút ma is látogatható. Győr felől a 82. számú főúton autózva a falut kevéssel elhagyva, jobbra láthatjuk a forrás fölé emelt kis barokk épületet.
Az építmény nyugati oldalán márvány emléktábla áll, melyen a következő felirat olvasható: ITT PIHENT IV. BÉLA KIRÁLY 1241
Ez a Pánzsa forrása, amelyet egykor IV. Béla király megízlelt és kipróbált, a régisége miatt már pusztulásnak indult. Pannónia Szent Hegyének gondosságából most tisztább víz csörgedezik belőle.
Két jelentősebb forrásból ered: Tarjánpuszta és Győrasszonyfa határában találjuk az egyiket. Ravazd község déli részén, a 82- es főúttól jobbra áll egy sárga, barokk tornyocska: ez a híres Béla-kút, a patak második forrása. Falán tábla jelzi, hogy a legenda szerint IV. Béla királyunk 1241-ben, a tatár előli menekülése során itt pihent meg, s ivott a Pándzsatiszta forrásából. Emellett több kisebb forrás és vízfolyás is táplálja. Legjelentősebb mellékága a Bakonybánk térségében eredő, Töltéstava alatt beletorkolló, kisebb vízhozamú Vezseny-ér, ami egyébként hosszabb a főágnál (31,45 km). Ez alapján akár az egész patakegyüttest is nevezhetnénk Vezsenyérnek. (Hasonló a helyzet az USA-beli Mississippi-Missouri rendszerhez: a Mississippi 2340 mérföld, míg a Missouri 2540 mérföld hosszú). Bal oldali mellékága, a Kis-Pándzsa Nyúl község határában, az Új-erdők szélén ered, végigfolyik a „Szurdik”-nak nevezett löszmélyúton, majd Győr felé véve az útját, a Győr-Pápa vasútvonal előtt éri el a Nagy- Pándzsát.
A meder szélessége a felső szakaszokon 3-5 m, az alsóbb részeken 4—8 m között változik. A meder esése 160 cm körül mozog kilométerenként. A vízfolyás sebessége középvízálláskor 0,2-0,4 m/s. Vízhozama középvízkor 0,3-0,4 m3/s, ami nagyvízálláskor ennek sokszorosára duzzad, akár a tízszeresére is emelkedhet. Az utóbbi száz évben mért eddigi legnagyobb vízhozam 27 m3/ s volt. Ez pontosan megegyezik a Rába folyó átlagos vízhozamával. A Pándzsa vízhozamát az 1982-1983-ban kialakított ravazdi halastavak vízhasználata és vízgazdálkodása jelentősen befolyásolja.
A Pándzsa jelentős szerepet töltött és tölt be a környékbeliek életében. Vize táplálja a ravazdi halastavakat. Nemcsak itt, hanem főképp az alsó szakaszokon horgászok sokasága próbál vizénél szerencsét. A partot kísérő bokorfüzesek a kosárkötőknek jelentenek alapanyagot, tavasszal pedig a barkaszedő asszonyok gyűjtik a fűzfa ezüstös hajtásait. A lándzsaés mellékvizei magasan tartják a talajvízszintet, ezáltal a növénytermesztésben az időjárás és csapadékeloszlás szélsőségeinek nincs annyira kitéve a terület. A széleslevelű gyékényt („buzogány”) is sokan gyűjtik szobadísz gyanánt. Legfontosabb szerepe mégis a felesleges vízmennyiség, az árvizek levezetése.
A környékbeli gerincek rengeteg hordalékkal terhelik meg a vízfolyásokat. A pannon üledékekből felépülő dombokról sok agyag, lösz, homok kerül a mederbe. Ennek ellenére a feliszapolódás a vízrajzi adatok szerint mérsékelt, átlagosan 40 cm vastag iszap terül szét a patakfenéken. Ezen a termékeny iszapon jelentős növényzet szaporodott el, mely helyenként teljesen benőtte a medret, lassítva a víz szabad lefolyását. Emellett a meder kicsi esése s az időszakosan igen jelentős menynyiségű lezúduló csapadék komoly árvízveszélyt jelentett. Ezért vált szükségessé a Pándzsa mederrendezése. Ezt három ütemben valósították meg.
1965-re elkészült a Kis- és Nagy- Pándzsa teljes szakaszának mederrendezési terve. A meder keresztmetszetét a száz évenként egyszer várható legmagasabb vízhozam levezetésére méretezték. A tervezet tartalmazta a medret keresztező, szűk nyílású hidak átépítését is. Ezek a munkálatok az 1970-es évek elején be is fejeződtek, s kialakították a patak napjainkra is jellemző arculatát. A Pándzsa medre árnyékoló hatást kiváltó erdőn nem folyik át, így a fénygazdagságnak köszönhetően a növényzet hamar elburjánzott. Emellett a magas talajvízszint is hozzájárult a belvizek gyarapodásához. A vízgyűjtő több mint 80%-a mezőgazdaságilag művelt terület, melyet érzékenyen érintett a belvízveszély. További rendezésre volt szükség. Ezt a nyolcvanas évek közepére fejezték be. A Vezseny-éren és a Pándzsán tíz árvízi tározót alakítottak ki, melyek magánkézben lévő halastavakként működnek. A meder kotrásával, kiiszapolásával a víz gyors lefolyását biztosították, s a meder mellett fenntartó utakat is kialakítottak. Hogy ez a munka mennyire sikerült, mutatja az is, hogy a fentebb már említett nagy árhullámok (2010, 2014) a Pándzsa esetében minden baj és lényeges károkozás nélkül levonultak.
A patakmeder ár- és belvízvédelmi rendezése mellett felmerült az igény a biológiai sokféleség megőrzésére, a Pándzsa mint vizes élőhely megőrzésére, revitalizációjára. Ezeket a munkálatokat 1,037 milliárd forint Európai Uniós támogatásból, a Regionális Operatív Program keretében végezték.
A medret kotró munkagépek rengeteg iszapot távolítottak el a mederből, de vele együtt igen sok élőlénynek is károsíthatták az életterét, állományát. A munkálatok a folyamatos zavarással, a taposással óhatatlanul károkat is okozhatnak. A mederrendezés után élettelennek és kopárnak tűnt a patakmeder és környezete.
Pándzsa vizének kémhatása pH. 7-8, azaz igen enyhén lúgos. Az oldott oxigén koncentrációja a mintavétel helyének függvényében 5,6-9,1 mg/1 között mozog.
Ökológiai szempontból a Pándzsa vízminőségének értékelése közepes. Korábban feltételeztük, hogy a Győr határában lévő, mára már bezárt Pápai úti hulladéklerakóból káros anyagok kerülnek a Pándzsába, ezt szerencsére nem sikerült méréseinkkel alátámasztani.
A Pándzsa ideális szaporodóhely az árvaszúnyogoknak. A Pándzsa rovarvilágának legimpozánsabb képviselői a szitakötők. A szép légivadász (Coenagrion puella)azegyik leggyakoribb fajunk. Karcsú teste 3-4 cm, szerényebb méreteit ellensúlyozza a hímek szép, világoskék színe. Késő tavasztól augusztusig találkozhatunk vele patakparti sétáinkon.
A kisebb nagyobb árvizek levonulása után csiga- és kagylóhéjak százai-ezrei hevernek a parton, bizonyítva a puhatestűek faj- és egyedgazdagságát.
Egy horgászathoz kevésbé értő úgy gondolná, hogy egy ilyen kicsi vízfolyásban nem is nagyon vannak halak. Pedig egyrészt a szorgalmas horgászok, valamint a halbiológiai kutatások is igazolják a kisebb és nagyobb testű fajok jelenlétét. Bár azt sem szabad elhallgatni, hogy a legtöbb fajt, szám szerint tizenkettőt, a Pándzsa torkolata után szétterülő Rabkerti tóból mutatták ki.
Leggyakoribb hal a pici szélhajtó küsz (Albumus albumus),mely a nagyobb ragadozók egyik legfontosabb tápláléka. Az invazív törpeharcsa (Ameiurus nebulosus)Észak-Amerikában őshonos, hozzánk mesterségesen betelepített faj. Az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio)szintén gyakori, Ázsiából nyugat felé vándorolt, hozzánk spontán betelepüléssel ellutott halfaj.
A madarak közül a tőkés récék (Anasplatyrhynchos)a legszembetűnőbbek és a legbátrabbak.
Többször láttam már a Pándzsában halászó szürke gémet (Ardeacinerea)és nagy kócsagot (Ardea alba)is.
Őzek, szarvasok, vaddisznók, vagy épp rókák nyomait igen sokszor azonosítottam a parti iszapban.
Megállapíthatjuk, hogy a drasztikusnak tűnő beavatkozások és az intenzív mezőgazdasági tevékenység ellenére élő, eleven vízfolyás a Pándzsa. Lüktető ere a Kisalföldnek, élőhelye sok-sok, vízhez kötött életmódú növénynek és állatnak.
1898. november 16-án adták át az új Pándzsa hidakat, melyeket Wünsh Róbert vállalata vasbeton technológiával épített. /Kép Régi Győr/
Kép: Régi Győr
Kép: Régi Győr Az új Pándzsa híd 1973.12.04.
Írás: Természet Világa, 2017 (148. évfolyam, 1-12